Simba földjén

Az Amboseli Nemzeti Parkban

Együtt a vadonban, a szafari – barangolás lehetővé teszi, hogy eredeti élőhelyükön lássuk a vadon állatait. Természetes környezetükben, ahol mi csak vendégek vagyunk. The Explorer magazin lenyűgöző módon mutatja be az afrikai vadont.

Amikor felébredek, még sötét van. A távolból hiéna kacagása hallatszik, a kabócák és a békák kórusának hangja minden egyebet elnyom. Első éjszakánk az afrikai vadonban, amelyet tíz másik követ majd, ám hosszú évek tapasztalatából tudom, hogy itt nem működik a „sebaj, majd legközelebb” elve. Az égbolton megkeresem a Dél keresztjét, a harmatos fűben felállítom a kameraállványt, és várok. A horizonton a háttérből egyre határozottabban rajzolódik ki az ismerős kontúr: a Kilimandzsáró.

Január vége van, a nap épp hogy előbukkant a hegy mögül, ám nyitott terepjárónkban máris érezhetően melegebb van. A déli féltekén járunk, Kenya déli részén, a Kilimandzsáró lábánál elterülő Amboseli Nemzeti Parkban. Csak néhány napja lett vége az esős évszaknak, kiterjedt mocsaras láprétek között araszolunk, a máskor olykor évekre is kiszáradó Amboseli-tó medrét csillogó víztükör borítja. Afrika „Fénylő hegye” uralja a tájat. A természet istene (és persze a politika) a két szomszédos ország között megpróbálta igazságosan elosztani Afrika emblematikus hegységét: a teljes területével Tanzániában emelkedő és csak onnan meghódítható óriástűzhányó nagyszerű pompája csak a kenyai oldalról bontakozik ki teljes egészében. A csaknem hatezer méterre emelkedő jégsapkás Kibo látványa nekem korábban mindig Hemingwayt idézte, most azonban önkéntelenül is a globális felmelegedés jut az eszembe: vajon meddig láthatom, láthatjuk még Afrika eme legendás jelképét?
Itt, az Amboseliben élnek Kenya legnagyobb elefántcsordái, és megtalálható a kelet-afrikai állatvilág szinte valamennyi képviselője. Ám a nemzeti park legnagyobb vonzereje mégsem csupán a vadvilágában rejlik: a szafarituristák legértékesebb „trófeái” kétségkívül azok a felvételek, amelyeken a lencsevégre kapott állat mögött a háttérben ott magasodik a megfelelő díszlet is – a hófödte Kilimandzsáró. Ha majd elolvad a hó, megszűnik az Amboseli egyedi vonzereje is – Kenya, Afrika és a világ pedig nem csupán egy hófolttal, hanem egy felejthetetlen és lenyűgöző legendával lesz szegényebb.

Tábor az Ő otthonukban

Apropó, szafari. Ez az arab eredetű szuahéli szó ma már minden nyelven a turisztikai alapszótár kihagyhatatlan kategóriája. Eredeti jelentése utazás, kirándulás, barangolás. A kifejezés sokáig az afrikai felfedező utazásokra, vadászexpedíciókra utalt, manapság inkább egyfajta életforma: a fotós vadleseket, a sátrazást, a természettel való együttélést, az ökoturizmus sajátos afrikai válfaját jelenti. Az igazi afrikai szafarin terepjáróval vagy gyalogszerrel, sokszor úttalan utakon, kis létszámú, 6-8 fős csoportokban barangolunk. Egy-egy csapat rendszerint teljes felszerelést visz magával, a komplett tábori konyhától a tábori zuhanyozóig mindent, amire a szavanna távoli zugaiban szükségük lehet. A táborokat a vadonban, rendszerint folyóparton, sziklafalak tövében állítják fel, ügyelve arra, hogy ne zavarják meg egyetlen állat élőhelyét sem. A legfőbb szabály: a vadonban mi csak vendégek vagyunk, mégpedig hívatlan és váratlan vendégek. A „házigazdák” ezt persze többnyire tolerálják, de nem szabad meglepődnünk azon, ha a fáról, amely alatt sátrunkat felvertük, néha elefántok lakmároznak, éjszakánként kíváncsi oroszláncsalád látogatja meg a táborunkat, hogy kölykeiknek bemutassák máskor egyébként háborítatlan vadászterületüket, vagy éppen arra ébredünk, hogy egy békésen legelő víziló kicsit beljebb tapossa sátrunk cövekeit.

A cikk folytatását The Explorer magazin 2010. október-novemberi számában olvashatják.