Ipari látnivalók Európában

Ózd, Diósgyőr, Komló és Csepel. Valószínűleg nem éppen ezek a városok jutnak először eszünkbe, ha utazást tervezünk. Az egykori magyarországi ipari központok többségéből omladozó szégyenfolt lett. Európában ezzel ellentétben számos példa van arra, hogy a koszos ipari körzeteket hogyan lehet csillogó kulturális központokká varázsolni.

A lepusztult ipari körzetek átalakításával nem csak a környezetet lehet szebbé tenni, de jelentős mennyiségű turistát is el lehet csábítani. A gyárakból hangversenyterem, a tartályokból akvárium, a sörfőzdéből kocsma lett. Íme néhány példa az európai leleményességből.

Ruhr-vidék, Németország

A Ruhr, Lippe és Rajna folyók közti terület jóformán vidéki falvacskákból állt a 19. századig, amíg az ipari forradalom fekete füstjéből elő nem tűnt a kontinens legnagyobb szénbányászatát és acéltermelését adó Ruhr-vidék. Százezrek vándoroltak ide Németország valamennyi területéről, Lengyelországból és még más országokból is, hogy dolgozzanak a szénbányákban és fémöntödékben. Napjainkban 5 milliónál is többen lakják a területet, többségük Dortmund, Duisburg, Essen és Bochum városában. A szénbányák helyét a modern technológia vette át. A régi gyártelepeket felújították és kulturális turistacsalogató látványosságként szolgálnak az "Industrial Heritage Trail" (az ipari örökség útvonala) nyomvonalon olyannyira, hogy Essen és a Ruhr-vidék Európa kulturális fővárosa lesz 2010-ben, Péccsel karöltve.

Az ide utazók megtekinthetik a művészeti és kulturális központként működő, Európa egykori legnagyobb szénbányáját is a Zeche Zollvereint. A világörökség részének nyilvánított komplexumban még fedett jégpálya is van, a néhai kohó mellett.

A Gasometer, becenevén "ipari katedrális" 1929-ben kohóként kezdte meg működését, ma azonban 117 méteres magasságával kiváló panorámát nyújt a Ruhr völgyére és nagyszabású kiállításoknak ad otthont.

A valamikori ipari zónákat ma hiába keresnénk Duisburg északi részén, ugyanis azok helyén gyönyörű füvesített területek és vadmezők tetszelegnek. A régi gyárépületek hangversenytermekké, a silók falmászókká, egy régi tartály pedig Európa legnagyobb mesterséges könnyűbúvár-központjává avanzsált.

A Ruhr-vidékre látogatók még számos helyen ismerkedhetnek a német találékonysággal, például Német Bányászati Múzeumban, a Hansa Kohóban és a Vesztfáliai Szabadtéri Múzeumban.

Korca, Albánia

A Birra Korça sörgyár a város ipari büszkesége és Albánia egyetlen mutatós gyára. Az 1928-ban épült sörgyárat 17 millió euróból újították fel 2004-ben és azóta tárt karokkal várja a turistákat is.

A Birra Korca az egyetlen sörgyár, ami barna sört készít a Balkánon. Évi 120 ezer hektoliternyi termelését cseh, olasz és német alapanyagokból állítja elő, így garantálva a minőséget. A sörtúra fénypontja a sörfőző terem, ahol meg is lehet kóstolni a végterméket, sörfőző ördögök és csinos pincérlányok kíséretében. Telefonos helyfoglalás kötelező!

Prága, Csehország

Az Eco Technical Museum 1967-ig volt a prágai szennyvízcsatorna. Az 1885-ben épült katakombák labirintusából álló hálózat az egyik legnagyobb cseh ipari vívmánynak tekintendő. A 45 perces túra közben láthatóak homokcsapdák, üledék-tartályok, megfigyelhető a szennyvíztisztítás folyamata és egy 1903-ban üzembe helyezett, a mai napig is működő szivattyú.

Lodz, Lengyelország

A Manufaktura Lengyelország legnagyobb felújítási programja a Varsói belváros után. A textíliát készítő gyár története egybeforr az országéval. 1852-ben kezdte meg működését és a századfordulóra már 12 különálló épületben forogtak az orsók, olyan minőségű termékeket előállítva, amivel egyetlen európai vetélytársa sem tudott versenyezni. A két világháború közt kezdte elveszíteni a jelentőségét, a második világháborút követő államosítás után pedig a minőség helyét a mennyiség vette át. A Szovjetunió összeomlása után piacait végleg elveszítette így 1997-ben az utolsó munkás is elhagyta a gyárat.

A terület azonban felkeltette a francia Apsys érdeklődését és 2006-ban, 3 évnyi tervezés és építkezés után egy olyan komplexumot nyitott meg, amely kombinálja a művészeti, üzleti, szórakozási és kikapcsolódási lehetőségeket.

Az épületegyüttesben békésen megfér egymás mellett a több mint 250 méter hosszú szökőkút és az egykori turbina helyén lévő Elektrownia RP club, a maga szélesvásznú kivetítőjével. A Jazda Park szórakoztató központban még falat is mászhat az ember, ha unalmasnak tartja a rengeteg villogó játékautomatát. Aki pedig irtózik a magasságtól, megtekintheti a mélyben rejtőző vízi állatvilágot az akváriumban. Akit azonban gyakorlatiasabb dolgok érdekelnek, a gyár történetét bemutató múzeumban, vagy a tudományt a mindennapi élethez közel hozó Experymentariumban bővíthetik ismereteiket. Természetesen a vendégek kedvükre vásárolhatnak is a több mint 300 bolt egyikében.

Csernobil, Ukrajna

Talán groteszk Csernobilt örökzöldnek nevezni, de ha egykori gyártelepekről van szó, akkor mindenképpen besorolható ebbe a kategóriába. A területet ugyan nem újították fel, mint az előző példákban, de turisztikailag hasznosították. A Solo East Travel ajánlatában bejuthatunk a lezárt területre, megtekinthetjük a felrobbant 4-es reaktort, igaz csak 100 méter távolságból, és szörnyülködhetünk az elhagyott épületek látványában Pripyat szellemvárosában. A fényképezőgép használata erősen korlátozott. Aki azonban részt akar venni az egynapos túrán, igencsak a zsebébe kell nyúlnia. A Solo East Travel honlapja szerint, egyedül utazóknak 535 dollárt (123 ezer forint), 15 főnél nagyobb társaságnak 145dollárt (33 ezer forint) kell fizetni a nem mindennapi túráért.

[origo]