Felkészülés, vigyázz, kész, rajt!

A turista gazdasági, kulturális és ökológiai szinten is hatással van arra a vidékre, melyet meglátogat, ezért az utazás komoly felelősséggel is együtt jár. Ez azonban csak látszólag „nehezíti meg” az utazást – ha ugyanis szem előtt tartjuk, hogy utunk milyen hatással lesz majd a helyiek életére, valójában közelebb kerülhetünk célunkhoz: a mienktől eltérő világok megismeréséhez.

- Adj néhány dollárt!
- Miért adnék?
- Mert neked van. Nekem nincs.

A fenti párbeszéd sok embernek ismerős lehet. A turistákat, misszionáriusokat és önjelölt kalandorokat – vagy mondjuk így: az „európai utazókat” – a szegényebb országok lakói folyton azzal szembesítik, hogy jóval gazdagabbak, mint az ott élők. Ilyen helyzetben persze hiába magyarázzuk magunknak – és „zargatónknak” –, hogy nem két lábon járó pénzeszsákok vagyunk – pusztán az a tény, hogy mi fényképezzük őket, és nem ők minket, azt bizonyítja, hogy sokkal jobban élünk. Vagy legalábbis azt, hogy több pénzünk van. Hiszen még ha hosszan kuporgattunk is az utunkra, valahogy odajutottunk, sőt, még szabadidőnkből is tudtunk rá áldozni.

Ám az utazásra fordított pénzünkből általában pont a helyiek profitálnak a legkevésbé – azok, akikre utazásunk a legnagyobb hatással van, és akiknek többnyire nincs beleszólásuk abba, hogy el kívánják-e viselni jelenlétünket, vagy sem. Ezért a fenti szituációban nem csak az indoklás állja meg a helyét, hanem már maga a felszólítás is jogosnak tűnik. A probléma megoldása azonban már korántsem ilyen kézenfekvő.

Kelet-afrikai szafárikon a vadállatok mellett olyan európai vagy amerikai turistákat is megfigyelhetünk, akik a légkondicionált terepjáró ablakát résnyire lehúzva tuszkolnak ki egydollárosokat az autó körül gyülekező gyerekeknek. Valami azt súgja, hogy nem ez a legjobb megoldás, ha azt szeretnénk, hogy utunk ne csak negatív hatással legyen a helyiek életére. Az utazási ipar ma már „átfogó megoldásokat” kíván a turisták lelkiismeret-furdalásának enyhítésére: a „fenntartható turizmus” és a „felelős utazás” szavak mind hasonló kísérleteket jelölnek. Az persze csak rajtunk múlik, hogy ezek a hangzatos jelzők jelentenek-e valamit saját utazásaink során. A következőkben arról lesz szó, hogy mi mindenre érdemes figyelni egy „felelős utazás” megtervezésekor.

A tudatos utazó igyekszik olyan úti célt kiválasztani, melynek meglátogatása esetleg valamiféle hasznot hajthat a helyiek számára. Ennek legkézenfekvőbb módja a hosszabb-rövidebb önkéntes munka, vagy a valamivel kétesebb hírnévvel bíró aktivista turizmus. Ez utóbbi esetben az utazók politikai tüntetéseken és egyéb rendezvényeken vesznek részt, például élőpajzsnak jelentkeznek bombázások esetén. Szociológiai kutatások kimutatták, hogy ezekben a szélsőséges esetekben is az utazási- és a kalandvágy jelenti a legerősebb motivációt, úgyhogy bátran beszélhetünk egyfajta – sajátosan – átgondolt turizmusról.

Persze annak is van lehetősége a tudatos utazásra, akinek nincs ideje Ghánában számtant oktatni, és a dél-amerikai parasztok jogaiért sem tüntetne szívesen. Egyre nagyobb divat például egyes országok bojkottálása: sokan azért nem fizetnek be zimbabwei szafárira, mert nem akarnak egy olyan országot támogatni, amely súlyosan megsérti az emberi jogokat. Azaz néha talán azzal segítünk, ha útnak sem indulunk. A felelős utazás koncepciója persze nem erre épít. Egy nemzeti parkot bajosan lehetne fenntartani a turisták számának csökkenésével. Sok esetben a parkok, és így a veszélyeztetett fajok túlélése kizárólag a turizmusból befolyt pénzeknek köszönhető. Ugyanakkor azt sem árt átgondolni, hogy utunk milyen környezeti terheléssel jár. Egy transzkontinentális repülőút során például utasonként több széndioxid, illetve más üvegházhatású gáz kerül a levegőbe, mint amennyi a fejenként évente „javasolt” érték – már ami a globális felmelegedés visszaszorítását illeti. Sok utazó például emiatt egyáltalán nem utazik repülőgéppel, mások kompenzációt fizetnek – már erre is számos lehetőség van. Az utóbbi időben egyes nagy légitársaságok is belátták, hogy a légi közlekedés meglehetősen felelőtlen módja az utazásnak, így komoly kompenzációs programokat indítottak be, és ezekről készségesen informálják is utasaikat.

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2008. márciusi számában olvashatja!