Rishikesht tartják India jóga fővárosának az itt található jelentős számú Ashram miatt. Minimális összegért szállást és ételt kaphatunk, cserébe pedig vállalunk kell, hogy munkánkkal hozzájárulunk az Ashram működéséhez.
Rishikesh
A Himalája hegycsúcsaitól búcsút intek, majd felszállok a buszomra, hogy utamat tovább folytassam a folyó menti szent városokba. Ahogy elfoglalom a helyemet, emlékezetembe villan az idefelé tartó út emléke. Gyomrom görcsbe rándul, de gyorsan elhessegetem a fejemből kétségeimet és bízom a buszvezető tapasztalatában, hogy minden gond nélkül le tudja vezetni a járművet a keskeny utakon. 18 óra utazás után bebizonyosodik, izgalmam alaptalan volt, fáradtan ugyan, de teljes biztonságban érkezünk meg Rishikesh városába. A Gangesz útja során széles folyóvá duzzad, és sebes folyamként érkezik meg a hegyek lábánál fekvő városba. A táj a jelentős szintkülönbség miatt teljesen megváltozott: a hatalmas hegycsúcsokat zöldellő dombok váltják fel, a zord hideg helyébe forró nyári idő lép, a hőmérséklet meghaladja a negyven fokot is.
Lassan lépkedek a folyó két partját összekötő függőhídon, figyelem a vízen úszó vadvízi raftingosokat, ahogyan kormányosuk páratlan ügyességgel irányítja a hajót a sziklák között. Merengésemből hirtelen éles dudaszó ránt vissza a valóságba. Mögöttem egy motoros nyomja türelmetlenül a dudáját jelezve nekem, húzódjak félre, hogy elférhessen. Oldalán négy termetes kanna lóg, majdnem teljes szélességében elfoglalva az utat, így minden lélegzetemet kipréselve magamból igyekszem a lehető legkisebbre zsugorodni, hogy elengedjem. A hidat ugyan a gyalogos forgalomnak szánták, de „szükség esetén” a kisebb járművek is ebbe a kategóriába tartoznak. Végre sikerül utat engedni a motorosnak, aki gázfröccsöt adva gyorsan továbbáll, azonban a híd közepén hirtelen lefékez és megáll. Figyelem a jelenetet és próbálom kitalálni, vajon mi történhet. A férfi egy pohárral tejet mer a kannából, majd beleönti a folyóba, kezével áldást int felé és fél perc múlva már folytatja is útját, türelmetlenül dudálva a gyalogosokra.
A folyóparton egy 13 emeletes, körfolyosós Shiva templom tornya nyúlik magasan az ég felé, minden egyes emeletén zarándokok százai lépkednek lassan körbe, az óra járásával megegyező irányban. Egy-egy újabb emeletre érve megkongatják a plafonra függesztett harangot, jelezve az isteneknek érkezésüket.
A város a hindu zarándokok mellett jelentős számú spiritualitást kereső turista célpontja is. Rishikesht tartják India jóga fővárosának az itt található jelentős számú Ashram miatt. Az Ashram egy közösség, ahol egy adott guru tanításait követve különböző elméleti és gyakorlati oktatásokon keresztül sajátíthatja el a jóga, a meditáció és a spiritualitás egyéb tudományait az, aki hosszabb vagy rövidebb időre csatlakozni szeretne. Minimális összegért szállást és ételt kaphatunk, cserébe pedig vállalunk kell, hogy munkánkkal hozzájárulunk az Ashram működéséhez. Kivehetjük a részünket a kertészkedésben, segédkezhetünk a konyhában, de számtalan lehetőséget találhatunk arra, hogy segítsük az itt élő közösség mindennapjait. A várost a Beatles tette híressé a 60-as években, amikor eljöttek, hogy elismert gurujuktól, Maharishi Mahestől tanulhassák a meditáció és jóga fortélyait. Rishikesh az egyik legkedveltebb célpontja az indiai nyaralóknak is, évente több ezren jönnek ide eltölteni szabadságukat. Tény, hogy a városban nem lehet unatkozni, plakátok ezrei hirdetik a különböző jóga, meditáció, reiki, főző-, nyelvtanfolyamok, hosszabb-rövidebb gyalogtúrák és egyéb lehetőségek ezreit.
Nem bírom megállni, hogy legalább egyszer ne ússzak a folyóban, ezért keresek egy helyet, ahol a víz sodrása elég lassú ahhoz, hogy biztonságosan megmártózhatok. A várostól kissé távolabb, találok egy eldugott öblöt, ahol háromszor egymás után fejem búbjáig belemerülök a szent vízbe. Persze csak ruhában, mert a sziklákra szigorú tiltásokat festettek: „No bikini! Holy Ganga”. A parttól kissé távolabb feltűnik egy szadu, India szent embere. Ő is észrevesz engem, lesétál hozzám a vízhez és egy rövid, angolul folytatott beszélgetés után indul is tovább, hogy folytassa céltalan útját a parton.
Késő délután van már, ruháim is megszáradtak, elindulok, hogy a folyóparti étterem teraszáról még utoljára megcsodálhassam a Szent Folyót. A forró teámat szürcsölgetve szinte másodpercenként hangzik fel egy harangszó a közeli templomból, jelezve a zarándokok kifogyhatatlan sorát. A nap már megindult lefelé, aranyszínű sugarai ezernyi csillámként verődnek vissza a folyó felszínéről. Az elém táruló jelentet mély nyugalmat áraszt, talán nem véletlenül választották ezt a helyet India jóga központjának, a város szépsége és békés hangulata tökéletes hely elfelejteni a hétköznapi gondjainkat.
Haridwar
Rishikesh nyugalmas hangulatát hátam mögött hagyva riksába szállok és célba veszem a közelben fekvő Haridwar városát. A városhatárhoz közeledve a forgalom egyre nő, a zaj egyre elviselhetetlenebbé válik, az autók fél centire mennek egymás mellett, csoda, hogy nem történt még koccanás. A városközponttól egy kilométerre a riksa vezetője feladja a küzdelmet, meddő próbálkozás bejutni ilyenkor a városba. Elnézést kér, hogy nem tud elvinni a célomig, és hogy gyalog kell folytatnom.
Hátizsákkal a hátamon ballagok az út szélén, centikre húznak el mellettem az autók, a dudálások fülsiketítőek, emberek tömkelege hömpölyög az utcákon, és úgy tűnik, mintha mind egy irányba igyekezne. Az út szélén színes virágfüzéreket és áldozati mécseseket árusító bodegák hosszú sora húzódik. Egyértelműen látszik: a város India egyik legszentebb hindu zarándokhelye. Lábujjhegyen állva nézelődöm, európai arcok után kutatva, de kissé csalódottan veszem észre, hogy közel s távol én vagyok az egyetlen „nyugati” ember a környéken. Először kissé feszélyez az érzés, de ahogy az emberek rám mosolyognak, úgy oldódik fel minden gátlásom és a zarándokokkal együtt én is áramlok tovább a folyó felé.
A hindu teremtésmítosz szerint egykoron az Istenek és Démonok ádáz csatát vívtak egymással, hogy megszerezhessék a halhatatlanság nektárjával töltött kancsót (kumbh). Vishnu látva a harcot, úgy döntött, egyik fél sem méltó arra, hogy megkapja a becses ajándékot, ezért magához ragadta a kancsót és dühösen elrepült vele. Reptében azonban a nektárból négy csöpp a Földre hullott, pontosan a mai Allahabad, Haridwar, Nasik és Ujjain városainak területére. Ennek megünneplésére minden harmadik évben a négy város közül az egyikben megrendezik a Kumbh Mela fesztivált, amit a Világ legnagyobb vallásos rendezvényeként tartanak számon. Nem kevesebb, mint 14 millió zarándok látogat el ilyenkor a folyóhoz, hogy megmártózzon a vízben lemosni vétkeit, és hogy áldozatot ajánljon fel a Gangesznek. A legközelebbi Kumbh Mela fesztivált 2010-ben tarják Haridwarban. Ha valaki meg szeretné nézni, az jobban teszi, ha már most intéz magának szállást, mert a hotelszobákat akár már fél évvel az esemény előtt lefoglalják.
Nem tudom, hogy a bűneik miatt vagy inkább a hőség játszott szerepet abban, hogy több ezren vegyenek fürdőt a délutáni forróságban. A víz sodrása itt még gyors, ezért a hidak aljára köteleket kötöttek arra az esetre, ha valakit elsodorna a víz, abba meg tudjon kapaszkodni. Az óriási tömeg ellenére nincs tolongás, lökdösődés, idegeskedés, mindenki nyugodtan lépked a folyó irányába és várja, hogy rá kerüljön a sor.
Megpróbálok egy nyugodtabb helyre félrevonulni és elvegyülni a tömegben, hogy zavartalanul figyelhessem a zarándokok szertartásait. Próbálkozásom erre teljességgel lehetetlennek bizonyul, mindenki kiszúrja, hogy nem vagyok indiai és barátságos biccentéssel köszöntenek, ahogyan elhaladnak mellettem. A férfiak ágyékkötőre vetkőzve, a nők száriban merülnek alá fejük búbjáig háromszor egymás után, néhányan derékig a vízben állva rövid társalgásba kezdenek a mellettük állóval, végül beletörődően engednek utat a mögöttük sorakozó többi zarándok számára. Lassan leszáll az est, majd dobok hangzanak fel a folyó túlpartjáról: áldozati szertartás kezdődik. A szertartást kizárólag Brahmin, a legfelsőbb kasztból való hindu vezetheti. Zenével kísért rituáléjukban imát mondanak a szent Folyónak és az Isteneknek. A rövid esemény után gyertyák ezrei gyúlnak lángra, hogy a vízre helyezve őket messzire vigyék gazdáik imáit. Mesebeli a látvány, ahogyan az ezernyi apró lángocska úszik a felszínen, messziről nézve a lángok egybeolvadnak és rövid időre égő folyóvá varázsolják a Gangeszt.
