Kannibálok voltak a mexikói xixime törzs tagjai

Noha az erre tévedő (és a kitérőt szerencsésen túlélő) misszionáriusok leírásaiban már korábban is szerepelt, hogy a mai Mexikó területén élő xixime törzs tagjai kannibálok voltak, tudományos eszközökkel még csak most sikerült bebizonyítani a dokumentumok hitelességét. A xiximék rituálisan fogyasztották el ellenségeiket, hogy jobb termést hozzanak törzsüknek.

A Mexikói Nemzeti Archeológiai és Történeti Intézet (INAH) kutatói tárták fel azt a több mint 2500 méter magasan elhelyezkedő, barlang belsejébe épített xixime falut, amelynek egyik raktárában körülbelül 40 emberi csontot találtak. Négyévnyi vizsgálat és kutatás után az idén nyáron megrendezett Északi Archeológiai Konferencián az INAH kutatói kijelentették: a csontokon nyúzásra és főzésre utaló nyomokat is találtak, így már biztos, hogy a xixime indiánok kannibálok voltak.

A spanyol jezsuita misszionáriusok már a 17. század elején feljegyzéseket készítettek a xixime indiánok kannibál szokásairól. A dokumentumok szerint a törzs tagjai, miután learatták kukoricájukat, vadászni indultak – méghozzá a szomszédos törzsek magányosan kóborló tagjaira. A xiximék ugyanis csak a saját népük embereit fogyasztották el, a spanyol hódítók és a misszionáriusok tabunak számítottak, noha velük sem voltak túl együttműködők, hiszen a kényszeri vallási térítés ellen védekezvén legyilkolták az oda tévedő hittérítőket. A szomszédos törzsekből ejtett áldozatukat visszavitték a faluba (ha túl nehéz volt, csak a legfontosabb részeket, az áldozat karjait és a fejét cipelték, a test többi részét otthagyták).

A faluban testét darabokra szaggatták, vigyázva, hogy csontjaik ne sérüljenek, majd a testrészeket megnyúzták és egy nagy serpenyőben megfőzték. Az emberi hús mellé állathúst is dobtak a vízbe, majd egy egész éjszaka tartó rituális szertartás folyamán az így készült, levesszerű ételt megették. A csontokat a falu direkt erre épített raktárába vitték, és legközelebb vetési időszakban vették elő újra, hogy a háztetőkre aggatva odavonzzák a termékenységi szellemeket.

„Ezekkel a rituálékkal a xixime indiánok nyilvánvaló vonalat húztak a ’mi’ és az ’ők’ között” – nyilatkozta José Luis Punzo, az egyik régész, aki részt vett a kutatásban. –„Ez esetben a ’mi’ a törzs tagjait jelentette, az ’ők’ pedig mindenki mást.”
A xiximék a mai Durango állam területén éltek – a nemrég feltárt, Cueva del Maguey nevű falu házait körülbelül 1425-re datálják. A xixime törzs körülbelül 5000 főt számlált, akik elsősorban kukoricát termesztettek, gyümölcsöket gyűjtöttek és állatokra vadásztak. Az ellenségeik húsának elfogyasztása azt a célt szolgálja, hogy az áldozat szelleme, lelke beléjük költözzön. Arra, hogy a xiximéknek mi szükségük volt egy másik ember lelkének jelenlétére, még nem sikerült fényt deríteni.
„A misszionáriusok a xixime törzs tagjait ezen rituális kannibál szokások miatt nevezték a legvadabb és legbarbárabb népnek az Újvilágban” – nyilatkozta Punzo.