Buddha Belső Ösvénye

„Az ember valódi lényege a jóság. Ha igazán emberi lényekké szeretnénk válni és értelmet akarunk adni létezésünknek, alapvető fontosságú, hogy jó szívünk legyen.”
Dalai Láma

2500 évvel ezelőtt Buddha útjára indította „tudományos forradalmát”. Tanítása több mint vallás: bensőnk feltárásának tudománya és művészete, a Belső Ösvény, melynek gyakorlója feltárja mind az elméje, mind pedig az elméje által tapasztalt jelenségvilág valódi természetét. Ugyanakkor ez az út egy hiteles életbölcselet is – egy életvitel, mely az élet értelmével foglalkozik, és segít megértenünk, hogyan oldhatjuk meg életünk és a világ szenvedésének kérdéseit.

Buddha „tudományos forradalma” gyorsan elterjedt Ázsia fejlett szellemiségű és nyitott gondolkodású országaiban. Az évszázadok során Európát is több hullámban elérte – az ókortól kezdve egész napjainkig – és megtermékenyítő hatást fejtett ki a Belső Ösvény nagy közép-ázsiai, közel-keleti és európai megvilágosult gyakorlóinak közvetítésével. A Nyugaton uralkodó szűklátókörű vallásos és tudományos dogmatizmus és babona azonban csak a legutóbbi időkben veszített annyit erejéből, hogy e megvilágosult eszmék széleskörű, nyílt és közvetlen elterjedése itt is lehetővé váljon. Az utolsó nagy akadály a „klasszikus” természettudományos szemlélet volt, amelynek földhözragadt dogmáit alaposan beleverték az iskolában mindannyiunk fejébe. A huszadik század azonban gyökeres fordulatot hozott: az új kvantumfizika és agykutatás elsöpörte az elavult szemléleteket, és kitárta a kaput a belső és külső világ elválaszthatatlanságán alapuló megismerés felé.

Adjunk új irányt életünknek!
Testünk érzékszervein keresztül rengeteg információ érkezik tudatunkba, amelyet feldolgozunk, érzékszerveinkkel újra és újra átszűrünk, és minden lépésnél elvész egy csomó információ. Végül kiderül, hogy tudatunk önellátó. Agyunk négyszáz milliárd bit információt dolgoz fel másodpercenként környezetünkről, testünkről, érzéseinkről és az időről, de mi ebből csak kétezer bitre figyelünk. Ez azt jelenti, hogy egy olyan világban élünk, ahol minden, amit észlelünk, csak a jéghegy csúcsa – csak azt vesszük észre, amit a szokásaink megengednek, miközben figyelmen kívül hagyjuk a fennmaradó hatalmas információtömeget – a számtalan lehetőség hatalmas jéghegyének nem látható részét. A tudatunk pedig a saját adottságai és korlátai alapján végzi a szűrést. Itt az idő, hogy új irányt vegyünk. Lássuk be: a világegyetem hatalmasabb és gazdagabb, mint amilyennek gondoltuk eddig. Messze meghaladja gondolataink és fogalmaink lehetőségeit. A megvilágosult közvetlen megtapasztalás lehetősége és képessége bennünk van. Ahogyan az álomból fel tudunk ébredni, ebből a most átélt viszonylagos ébrenléti állapotból is képesek vagyunk felébredni a tökéletesen felébredt állapotba.

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2008. szeptemberi számában olvashatják!