A könnyek asszonya

A közép-európai Mária-tisztelet megindító központjai azok a szent helyek, melyeknek földjére az Istenszülő képe könnyeket hullatott. A megjelenő könnycseppek által e képmásokban szinte életre kelt a Szűzanya, és mint bűnbánó gyermekeit hívja magához a zarándokokat. A csodás jelenések helyszínein kialakult kultuszközpontok az anyai szeretet szentélyeivé váltak, hol hívő és a hitét kereső lélek megnyugvást és talán kérdéseire választ is találhat. Miért is sír a Boldogasszony? Mit üzen a Szent Szűz fájdalma?

Sajátossága a katolikus hitéletnek a búcsújárás. Ilyenkor - valamely egyházi ünnephez kapcsolódva - csoportokba szerveződnek a zarándokok, és útra kelnek a választott szent hely felé. Régi hagyományok folytatódnak és újulnak meg a mai zarándoklatokban, melyek lelkesültsége nem csak a híveket ragadja magával. Leggyakrabban a Mária-tisztelet hívja el a búcsúsokat, és ilyenkor Csíksomlyó, Máriapócs és a többi Boldogasszony-kegyhely környékén zarándokcsoportok énekeivel telnek meg, a poros utak övezte mezők és völgyek.

Királynőnk lábai előtt
„Oh legboldogabb, és legkegyelmesebb Szűz Anya. Mária! Íme!, alázatos lélekkel, és töredelmes szívvel jelenek meg itt e szent helyen, a te Királyi széked előtt, és szent lábaidhoz borulok. Te vagy a tiszta szerelemnek, és a szent reménynek Annya, te benned van tehát Isten után tellyes bizodalmam.„ Így kezdődik a „kegyelem képe” előtt segedelemért esedezők egyik imája Jordánszky Elek 1836-ban megjelent könyvében. Különös tisztelet övezi Máriának azon ábrázolásait, melyeken keresztül valamiféle csodás és megmagyarázhatatlan jelenséget bizonyságul adva az Istenanya közvetlenül megnyilvánul a hívek felé megsegítve őket fájdalmaikban és betegségeikben. A képmás ilyenkor tárgyi valójából átlényegül, és mint egy képes igehirdetés, vagy mint egy imádság az Isteni igazság és szeretet közvetítőjévé válik. Tíz olyan máig is tisztelt szentély ismeretes a teremtő Isten által megformált Kárpát-medence hatalmas kelyhében ahol Mária könnyeit és vérét hullatta. E terület „Regnum Marianum”, azaz Mária országa, hiszen az itt élő népeket egy államszervezetté tevő Szent István „magát és királyságát a mindenkoron szűz Istenanya, Mária gyámsága alá helyezte”.

A sajátos Mária jelenségek láncolata a XVII. század közepétől indult az akkor még három részre szakadt Magyarországon. A Szűzanya tiszteletének ősi helyszíne a Pozsonyhoz közeli Máriavölgy (Marianka) egykori pálos kolostora. A máig is töretlenül tisztelt máriavölgyi kegyszobor a XII-XV. század között készülhetett. Legendája szerint, Szent István uralkodásának idején egy környékbeli remete faragta ki Mária szobrát, amit a pogánylázadások elöl egy fa odvába rejtett. Az élő fába zárva több mint száz évig pihent a szobor. Akkortájt rabló garázdálkodott e vidék erdeiben, kinek felesége két szörnyeteg alakú gyermeket szült. A jámbor asszony álmot látott. Felkutatván a látomásában megjelent fát, meglelte annak tövében azt ígért forrást is, melynek vízében megtisztított szüleményei, egészséges gyermekekké lettek. Sok gyógyulás történt ezután e forrásnál, melynek közelében az idetelepülő remeték a fában rejtező szoborra is ráleltek.

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2008. októberi számában olvashatják!