"Das is ein Unikum!"

„Das ist ein Unikum!” – kiáltott fel II. József Habsburg császár, amikor először kóstolta meg az udvari orvosa, dr. Zwack által igencsak bonyolult receptúra alapján, gyógynövényekből készített, sötétbarna színű, keserédes italt. Így lett maga a császár a névadója annak a máig népszerű italnak, amelynek a Zwack család már több mint kétszáz éve, 1790 óta elkötelezett továbbörökítője. A család kalandos története a császári udvarban kezdődött, túlnyúlt világháborúkon, tengereken, de most ismét Budapest a fő tartózkodási helyük. A Soroksári úti Zwack-Unicum gyárban – ahol minden kőnek története van - szinte mindennap látni Zwack Pétert és feleségét Anne-t, valamint Sándort és Izabellát, akik egy éve vették át a stafétabotot apjuktól.

Miután a császárnál bevált, és az Unicum korának legnépszerűbb itala lett, dr. Zwack leszármazottja, Zwack József létrehozta cégét, ahol 94 éves korában bekövetkezett haláláig személyesen felügyelte az ital gyártását és értékesítését. Ekkor a Zwack J. és Tsa már régen nem csak az Unicumot gyártotta: kínálatában mintegy 220-féle likőr és pálinka szerepelt, amelyeket a világ számos országába exportáltak. 

Zwack Józsefet fia, Lajos követte a cég élén. A róla fennmaradt fényképek tanúsága szerint külsejét tekintve a századforduló jellegzetes budapesti iparmágnása volt, szépen gömbölyödő pocakján vastag óralánc függött. A család fejeként szívesen állt a fotográfusok elé gyára udvarán az erre az alkalomra felsorakoztatott öt gyermeke társaságában, akik közül a családban Micinek hívott Mária ért csak meg olyan kivételesen magas kort, mint a nagyapja. Ezt szerinte annak köszönhette, hogy mindennap, délelőtt 11 óra felé ivott egy korty Unicumot. 98 éves korában, a berlini fal leomlását megelőző egyik évben hunyt el. Kivételes szépségű nő volt, még Ady Endre is szerelmes lett belé. Szerelmes verseinek egy gyűjteményét, múzsáját Mylittának becézve, neki ajánlotta. Mária szívesen emlékezett vissza arra a gyermekkori jelenetre, amikor leánytestvéreivel a kandalló körül üldögéltek és a Királyi Narancslikőr készítéséhez való narancsot hámozták.

A Zwackok a „boldog békeidők” Magyarországának többi vezető gyárosához hasonlóan, jelentős adakozók voltak: mindig komoly összegekkel segítették iskolák és kórházak építését, és támogatták a művészeteket is.

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2009. júniusi számában olvashatják!