Szecessziós flaszterkoptató

Vannak Budapestnek bőségesen olyan zugai, amelyek szépek és mégis ismeretlenek. Még annak is, aki naponta rója a pesti flasztert. Jó néha turistának lenni saját házunk táján, és rádöbbeni, hogy ezernyi fantasztikus kis titka van e városnak, melyek érdemesek a felfedezésre.

Budapest, te csodás! – szól a régi nóta. Ami talán a legendás békeidőkben a századelőn igaz is volt, de mostanra milyenné vált a mi csodálatosnak kikiáltott belvárosunk? Őszintén? Bizony sokszor szembesülünk egy koszos, rendetlen várossal, ahol a turisztikai fő csapásirányról letérve melankolikusan kerülgetjük a kutyagumit, az eldobott papírzsebkendőket, sörösüveg-maradványokat, vagy szomorúan nézegetjük a körút és a Rákóczi út egyre-másra bezárt üzleteinek lehangolóan üres kirakatait. Miközben a nagyvilágban, jártunkban-keltünkben sóvárogva szemléljük London, Párizs, Bécs, Prága szépen rendben tartott műemléki épületeit. Vidáman sétálunk Barcelona, Madrid, Amszterdam, Helsinki barátságos utcáin. Bámuljuk Berlin, Krakkó, Milánó fantáziadús, átgondolt fejlesztéseit. Pedig fővárosunk szívében is van azért még mire rácsodálkozni, ha éppen nem a lábunk elé nézünk, de felfelé a magasba! Nyomokban fellelhető pompás múltlenyomatokra, rejtett kincsekre, hangulatos kapualjakra, lepukkantságukban is varázslatos „meglepetés-látványcsomagokra” bukkanhatunk. Olyan épületekre, amelyek mellett nap mint nap elmegyünk, mégsem vesszük észre őket, és amelyekről talán a tősgyökeres belváros-lakók sem tudnak túl sokat.

Váci utcán, Váci utcán…
„hogyha egyszer végig mész….” – dúdolhatnánk tovább a híres pesti kuplét. De mielőtt követjük tanácsát, álljunk is meg egy röpke pillanatra a Ferenciek terén, a „Párisi Udvar”-nál. Volt e telken hajdanán forgalmas ócskapiac, majd 1816-tól elegáns üzletház Budern-palota néven, a XX. század elejétől pedig a Belvárosi Takarékpénztár Rt. fényűző épülete díszlett itt. Mára a legendás múltat egy kevésbé regényes jelen váltotta fel: a szépen felújított pazar üvegtetős passzász az elhagyatottságtól kong. Néhány csodálkozó turista lézeng fényképezőgéppel a kezében a kivilágítatlan árkádok alatt. A bezárt irodák között pénzváltó üzlet, hologram bolt, egy-egy bőrdíszmű-, dísztárgy- és keleti szőnyegkereskedés hoz némi életet a velencei, mór elemekkel gazdagon díszített szecessziós átjáróudvarba. Pedig ritkán találkozik a kíváncsi sétáló ennyire különleges atmoszférájú, már-már keleti bazárokat idéző belső terekkel, építménnyel fővárosunkban. Hangulatvadászoknak kifejezetten ajánlott elidőzni a Párisi Udvar lenyűgöző részletei előtt! Míg kívülről az épület világos Zsolnay-mázas téglaburkolata, figurális szobrokkal, domborművekkel, vízköpőkkel ékített homlokzata, belülről a dekoratív üvegkupola ad okot az ámulatra.

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2009. májusi számában olvashatják!