Kalandozás a Karib-tengeren

Miközben hamburgerünket falatozva a hatalmas óceánjáró luxushajó legfelső fedélzetéről egy utolsó pillantást vetettünk a Szabadság-szobor és Manhattan lassan távolba vesző sziluettjére, a medence mellett a zenekar is rákezdett egy pörgős nótára. Össznépi énekléssel, táncolással kezdetét vette a „sailaway party”, amellyel hajónk, a Norwegian Spirit kétezer utasa és ezerfős személyzete azt ünnepelte, hogy New York-ot elhagyva megkezdtük tizenegy napig tartó, hat karibi szigetet érintő körutazásunkat.

Miután kiértünk a nyílt óceánra, lassan a nap is a vízszint alá bukott, így aztán elindultunk megkeresni a következõ másfél hétben otthonunkul szolgáló kabinunkat. A feladat nem volt egyszerû a majd 300 méter hosszú és 40 méter széles, tizenhárom emeletes „úszó városban”. Némi tétovázás után végre a helyes folyósóra fordultunk be, majd szállásunk gyors birtokbavétele után újból nekivágtunk a hajóvégeláthatatlan fedélzeteinek.

Szó mi szó, egy ilyen hajókázáson majdnem minden az evés körül forog. Egy tucat étterem és bár áll az utazó rendelkezésére, ahol a nap 24 órájában válogatott ételkülönlegességekhez lehet jutni, de aki esetleg a kabinjából sem kíván kimozdulni, a szobájába is rendelhet a harapnivalóból. Persze azért két evés között is egészen jól lehet szórakozni a New York-tól a Karib-térségig tartó két és fél napos hajóút során. Meglehetõsen kellemes kikapcsolódás elterülni a felsõ fedélzeten kialakított napozóteraszon és néha-néha megmártózni a tengervízzel feltöltött medencében, miközben csak egy intés a személyzet lesben álló tagjainak és máris szürcsölhetjük a jobbnál jobb koktélokat. Természetesen aktívabb idõtöltésre is van lehetõség: különleges élmény a labdafogó hálóval körbevett kosárlabdapályán úgy játszani, hogy a pálya szélétõl néhány méterre, mintegy tízemeletnyi mélységben ott tátong a végeláthatatlan óceán. Esténként szerencsét lehet próbálni a kaszinóban, a tartalmasabb szórakozást kedvelõk meglátogathatják a hajó kétszintes, mintegy ötszáz férõhelyes színházát. Éjszaka sem áll le az élet: az arra kaphatók dartsozással, biliárdozással múlathatják az idõt az angol stílusban kialakított pubban, vagy zenés-táncos esteken vehetnek részt az elegánsabb night clubban.

Gyorsan elrepült tehát az óceánon töltött idõ, s hamarosan megérkeztünk kalandozásunk elsõ állomására, a Puerto Ricótól keletre megbújó aprócska St. Thomasszigetre. A Karib-, vagy más néven Antilla-tenger egyik ékessége a félkörívben húzódó Kis-Antillák szigetcsoportja, melyet gyakran úgy emlegetnek, mint „gyöngyfüzér az isten nyakán”. Mintegy húsz nagyobb, és száznál is több smaragdgyöngybõl áll ez a csodás „kollekció”. Az Amerikai Virgin-szigetekhez tartozó St. Thomas kikötõjét megpillantva lélegzetvisszafojtva figyeltük a hajókorlát mellõl, vajon hatalmas „úszó városunk” a kicsiny révhajók segítségével be tud-e „parkolni” a mólóhoz. A hibátlan navigálás után a taxiként üzemelõ nyitott kisbuszba szállva rögtön szembesültünk is a Karib-szigetek által számunkra tartogatott elsõ meglepetéssel: a nálunk is megszokott balkormányos autók közlekednek a szigeten, csakhogy a baloldalon…

Az eredetileg dán gyarmat St. Thomas szigete, és különösen annak fõvárosa, a dallamos nevû Charlotte Amalie egyébként bevásárlóparadicsom, mivel 1724-ben szabadkikötõvé nyilvánították, és ez a státusa azóta is megmaradt. Erre a tényre már a hajón külön elõadás keretében felhívták figyelmünket, és részletesen bemutatták, melyik boltban lehet leginkább elõnyös áron gyémánthoz, márkás karórához, vagy prémium italokhoz, cigarettákhoz, szivarokhoz jutni. Vétek lett volna azonban csak a bevásárlással törõdni egy olyan szigeten, mely olyan tengerparttal büszkélkedhet, mint a félhold alakú Magen’s Bay. Az öböl valóban képeslapra kívánkozik pálmafákkal szegélyezett, világítóan fehér homok borította partjával, lassan mélyülõ, kristálytiszta, valószerûtlenül kék vizével, amelybe a parton lévõ bár pincérei sokszor derékig gázolva vitték a vendégek után a megrendelt italokat. Délután azért maradt egy kis idõnk a fõváros felfedezésére is, és a nap végén mi is ajándékba szánt cigaretta-különlegességekkel és márkás italokkal megpakolva tértünk vissza a hajóra.

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2008. januári számában olvashatja!