Cápavadászat kamerával

Ez a négybetûs szó az emberek többségébõl rettegést vált ki. Vannak viszont néhányan, akik izgatottan várják, hogy újra és újra átéljék azt a semmihez sem fogható érzést, amikor a nagy ragadozók lomhán körülússzák õket. Búvárcsapatunk is útnak indult, hogy Szudán leghíresebb zátonyán, a víz alatti világ érintetlen csodái között, hemzsegõ cápák közé vesse magát.

A Sudan Airways Port-Szudánba induló SD105-ös – SD mint „sure delay” (magyarul: biztos késés), ahogy azt az egyik szudáni utas viccesen megjegyzi – járata lassan araszol a kairói reptér bal 5-ös felszálló pályája felé. Tizenegy fõs búvárcsapatunk már a reptéren feltöltötte magát „bátorságszérummal”, hiszen kéthetes utazásunk egyik legizgalmasabb részének nézünk elébe. Még jó, hogy alaposak voltunk, a két és félórás késés alatt akár el is múlhatott volna a hatás. Allah kegyelmébe ajánljuk magunkat, ahogy azt a kapitány is tette. A valaha a jugoszláv légitársaság üzemeltette öreg Boeing 737-200-as hajtómûvei felbõgnek és hosszas nekifutás után felemelkedünk a fekete éjszakába. Jobboldalt kezdenek elmaradozni Kairó fényei és ránk borul a sivatag végtelen sötétsége. Az utasokkal teli gépen alig néhány európai utazó van rajtunk kívül. Hát igen, ezen a járaton nemigen látni koca búvárt, itt csak a „kemény mag” utazik, hiszen Szudán az ENSZ besorolása szerint a Föld ötödik legveszélyesebb országa. Amikor a kairói követségen bejelentettem, hogy szokásos évi szudáni túránkra indulunk, az illetékes nem repesett az örömtõl. Próbáltam megnyugtatni, hogy ezt immáron ötödször tesszük minden gond nélkül, de éreztem, hogy még mindig nem felhõtlenül boldog. Igen, Szudánnak rossz híre van.

Ennek egyik oka a déli területeken másfél évtizedig dúló, milliós nagyságrendû áldozatot követelõ polgárháború, amely csak nemrég ért véget. A másik ok a 2003-ban kezdõdött darfuri válság, amely csak mostanában kezd betörni a világsajtó és a televíziós csatornák hírei közé. Azonban tudomásul kell venni, hogy Szudán hatalmas ország; Európa negyede. 38 milliós lakossága, amelyet több tucatnyi – többségében szunnita mohamedán – népcsoport alkot, 2,5 millió négyzetkilométeren oszlik el. A darfuri térség messzebb van Port-Szudántól, mint Budapest Párizstól. Hát aggódunk mi itthon, ha Párizsban zavargások vannak? Alattunk Luxor fényei tûnnek fel, aztán ismét a végtelen sötétség. Majd’ két óra telik el, mire végre leszállunk a szudáni betonon. A szóbeszéd szerint Oszama bin Laden pénzébõl épített reptér földszintes épületében hamar túlesünk a formaságokon, már a csomag átvizsgálása sem a régi alapossággal történik. Ennek jó páran örülünk, hiszen mindig fájdalmas volt az elkobzott whiskys üvegeknek búcsút inteni… A reptérrõl konvojban haladó minibuszokkal indulunk a mintegy 15 kilométerre lévõ kikötõbe. Három check-point, aztán már rakodunk is a Zodiac csónakokba. Maga a hajó a parttól tíz méterre van kikötve. Olasz kapitányunk kitörõ örömmel üdvözöl bennünket, hiszen több „törzsgárda tagot” is viszontláthat.

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2006. júliusi számában olvashatják!