Gubbio - Az őrültek városa

Ez bizony nem költői túlzás, nem is szenzációhajhász kijelentés, az olasz kisváros lakói saját maguk nevezik így Gubbiót. Miután három napot töltöttünk ott, határozottan állíthatjuk, igazuk van. Hogy mi is történik a városkában? Mik ezek a faszobrok, és miért rohangálnak velük az emberekkel teli utcákon? Ezek a kérdések mocorogtak bennünk, amikor a Festa dei Cerire készültünk. 

Gubbio Közép-Olaszországban található, 80 kilométerre az Adriai tengertől és 220 kilométerre Rómától. Az év 364 napján teljesen átlagos, nyugodt, békés kisváros szűk utcákkal, helyes kávézókkal és kedves, vidám emberekkel. A Ceri napján azonban mindenki megőrül! Egyenruhába öltözik a nép, és az egyhónapostól a 99 éves korúig az utcán hömpölyög. Olyannyira nem túlzás ez, hogy kísérőnk, Ubaldo (a városban ez a legnépszerűbb férfinév – hamarosan kiderül, hogy miért) szerint sokan már az anyaméhben megtapasztalják a Ceri hangulatát. Az ünnep alatt a távoli rokonok is Gubbióba látogatnak, zajlik a sütés-főzés, közös vacsoráktól hangos ez a pár nap. 

A fesztivál előtti este érkezünk 13 órás autózás után, és azonnal faggatni is kezdjük Ubaldót és magyar feleségét Tündét, hogy mi is ez az egész. Egymás szavába vágva mesélnek, zsong a fejünk az adatoktól, nevektől, információktól, de érezzük, hogy úgyis csak másnap kapunk minden kérdésre választ.

A Festa dei Ceri az egyik legrégebbi olasz fesztivál, ezért nehéz pontosan meghatározni az eredetét. Egyrészt keresztény, másrészt pogány hagyományok őrzésével magyarázzák a keletkezését. Az inkább hipotetikusnak tartott pogány értelmezés szerint a Ceri egy ókori, Ceres istennő kultuszával összeköthető fesztivál folytatása, a keresztény vonalat viszont írásos dokumentumok is alátámasztják: Gubbióban 1160 óta minden május 15-én Szent Ubaldo halálára emlékeznek. A város egykori püspöke, későbbi védőszentje a mai napig a Ceri főszereplője. Eleinte gyertyás körmenettel tisztelegtek a püspök nagysága előtt. A felvonulók végigjárták a város utcáit, majd az Ingino-hegyet megmászva a Szent Ubaldo Bazilikához értek, ahol 1194 óta a mai napig a püspök bebalzsamozott teste fekszik egy üvegkoporsóban. 

A középkorban olyan különös jelentősége volt ennek az ünnepnek, hogy aki ezen a napon valamilyen bűnt követett el, az másnap feloldozást, amnesztiát kapott. Ma ez már természetesen nem így működik, de fennmaradt egy szófordulat, miszerint ha valaki bosszús egy ismerősére, csak ennyit mond: „Majd a Cerin találkozunk”. Ez annyit jelent, hogy „majd a Ceri napján jól beütök a két füled közé, másnap úgyis felmentést kapok a bűnöm alól.”

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2009. júliusi számában olvashatják!