Csak néhány utas lézeng a hajón. A szél kikötő- és osztrigaszagot kerget a fedélzeten és arcomba hordja az egykedvűen zúgó motor fekete olajfüstjét. A túlsó parton a Szabadság-szobor körvonalait látni, a mellette lévő szigeten vörösesbarnás épületek erdeje rajzolódik ki. Ez a zsúfolt kis sziget utazásom valódi célja: Ellis Island, a bevándorlók szigete.
New York égig érő kulisszáit lassan feloldja a reggeli pára. A hajó keltette fürge hullámok hátát bágyadt reggeli fény simítja. Áthajolok a korláton és beszippantom a tenger friss leheletét. Szinte érzem sós-jódos ízét. Az Ellis szigetre az átkelés nem tart tovább negyed óránál, mégis olyan, mintha igazi óceánon, igazi távolságok felé utaznék. A hajó motorja hamarosan elcsendesedik, majd éles csengetés tudatja, a Miss Liberty kikötött a szigeten. A parton kordonokkal elválasztott út tereli az embereket a ma már múzeumként működő Főépület felé. A bejárat előtt puha, zöldellő gyep, virágzó tulipánok sokasága üdvözli a látogatót.
.jpg "Ellis Island – a remény és könnyek szigete")
Kiváltságos beutazók
Az Ellis szigeti Bevándorlási Múzeum különleges lenyomatát őrzi a múltnak. Archívumában hajónaplók sokasága tanúskodik az Amerikába érkezett személyek kilétéről; ezekben került feljegyezésre a beutazók neve és utazásuk célja, de feltüntették születési helyüket, hajuk és szemük színét, valamint magasságukat is. A bejegyzések között nem nehéz magyar nevekre bukkanni. Egy 1912. augusztus 20-án kelt dokumentum két híres hazánkfia, gróf Teleki Pál és Cholnoky Jenő látogatásának állít emléket. A földrajztudósok a New York-i American Geographical Society (AGS), az Amerikai Földrajzi Társaság meghívására érkeztek, mely 1912-ben ünnepelte fennállásának hatvanadik évfordulóját. A jubileum megünneplésére és új, New York-i palotájának felavatására tizenkét európai geográfust hívtak meg, hogy az Egyesült Államok vendégeiként beutazzák az országot. A Magyar Földrajzi Társaságot gróf Teleki Pál, a Társaság főtitkára, későbbi miniszterelnök és Cholnoky Jenő, a kolozsvári egyetem földrajzi tanszékének professzora képviselte. Teleki és Cholnoky három hónapot töltött az Újvilágban, útjuk során a nemzetközi küldöttség társaságában különvonaton utazták be az észak-amerikai kontinens geográfiai szempontból különleges részeit.
Cholnoky 1943-ban megjelent könyvében ugyan bírálta az amerikai társadalom berendezkedését és 
mentalitását, megérkezésük pillanatáról azonban elragadtatással tudósít:
„1912. augusztus 12-én indultunk Budapestről s 14-én kora reggel szálltunk fel Bremerhafenben a Norddeutscher Lloyd „Kaiser Wilhelm II.” nevű 25 tonnás, szép személyszállító gőzösére. Felhős volt az ég, kissé hullámzott a tenger s mivel Teleki semmiképpen sem bírta a tengert, azonnal tengeri beteg lett, tehát mindjárt ágyba feküdt s onnan nem is igen kelt ki egészen New-Yorkig. Így nagyon unalmas lett volna az öt napos tengeri utat egyedül megtenni, de szerencsére ugyanerre a hajóra szállt fel Schokalsky Jules M., a szentpétervári tengerészeti Akadémia fizikai földrajz tanára, a Császári Földrajzi Társaság fizikai földrajzi és kartográfiai osztályának elnöke, meg Doubiansky Wladimir, a szentpétervári császári botanikus-kert igazgatója, kitűnő földrajz-tudós. Állandóan francia nyelven beszélgettünk, bár tudtak németül is. [… ] Az út augusztus 20-ig tartott, délben érkeztünk New-York kikötőjébe, tehát a hajónapló szerint 3174 tengeri mérföld út 5 napig, 22 óráig 12 percig tartott… Ragyogóan sütött a nap, az előtérben a tengervíz telt, zöld színe s a közeli szigeteken és partokon ragyogó aranyfény még hihetetlenebbé tette a háttér mesevilágát. [… ] Valóban elbűvölten álltam a nagyszerű látvány előtt s el kellett ismernem, hogy ember még ilyent nem alkotott. [… ] A rajongó merengésből felocsúdik az ember, amikor megpillantja a szabadságszobrot. Szédületes látvány.”
A Hudson folyó tölcsértorkolatát, a New York-i öblöt az úgynevezett The Narrows (szoros) két részre osztja, egy alsó, az óceánra nyitott Lower New York Bay-re és a felső, zártabb Upper New York Bay-re. A Kaiser Wilhelm II. gőzhajó Miss Liberty szigetét elhagyva elhaladt az Ellis sziget mellett is, amelyről Cholnoky a következőképpen ír:
„Az Upper Bay-ben három kis sziget van. Az egyik az a kis sziklaszirt, amelyen szabadságszobor áll, a másik a kis Ellys-Island. Ezen kell kiszállniok a kivándorlóknak s itt vizsgálják meg okmányaikat, itt vizsgálják meg őket az orvosok, mert gyógyíthatatlan vagy ragadós betegségben szenvedőket nem eresztenek be az Unióba, s végül megvizsgálják anyagi helyzetüket is, hogy koldusok ne legyenek, hanem vagy szerződött munkások, vagy annyi vagyonnal rendelkezők, hogy nem szorulnak hatósági segítségre. A harmadik szigeten, a Governer-I
sland-en van a kikötőt védő erősség, ma már természetesen semmi jelentősége nincs. … A mi hajónk Hoboken egyik dokkjában kötött ki.”
Cholnoky Jenő és gróf Teleki Pál, a két nemzetközi tekintélyű magyar földrajztudós hivatalos meghívóval érkezett az Egyesült Államokba, ebből kifolyólag nem jártak a bevándorlók szigetén. Az óceánjárók első- és másodosztályú utasainak sem kellett végigjárniuk Ellis sziget katakombáit, hanem egy rövidebb eljárás után közvetlenül Manhattanben szállhattak partra.
A cikk folytatását az Explorer Magazin június számában olvashatják!
