Kaland a Wörthi-tónál

Eddig úgy gondoltam, nincs annál csodálatosabb, mint Ausztria télen: egy gyönyörû tó, hóval borított vidék és kétezer méteres hegycsúcsok. De van! Ausztria legdélebbi tartománya májusban. Ekkor az örök tél birodalma széttárja karjait és virágaival, illataival, színeivel kápráztatja el az idelátogatókat és a helybélieket egyaránt. Ez Karintia.

Otthonról elindulva az volt az elsô gondolatom: mit fogunk mi májusban csinálni a több ezer méteres hegyek között, ahová – ahogy eddig ezt hittem – csak síelni jár az ember? A Karintiában eltöltött napok alatt rádöbbentem, itt lehetetlen unatkozni, hiába van vége a síszezonnak. Hogy ne unatkozzunk, arról a számtalan múzeum, vár, kastély, termál- és élményfürdô, több mint 200 fürdésre alkalmas tó és 8000 kilométer hosszú kristálytiszta folyóhálózat gondoskodik. A környék ezen felül számos sportolási lehetôséget is kínál, fôleg a kerékpározás szerelmeseinek. Még a legeldugottabb részeken is jól kiépített kerékpárútvonalak vezetnek. Az egész család együtt kerekezhet a Wörthi-tó körül, a sportos kihívást keresôk számára pedig komoly hegyi szakaszok állnak rendelkezésre. A kerékpárkölcsönzés miatt pedig ne fájjon senki feje, ugyanis a tó körül bárhol, bármikor lehet bérelni kétkerekût és ugyanígy bármelyik településen leadható a kerékpár. Egyszóval nem kell feltétlenül síléc, hogy az ember igazán kikapcsolódjon.

A fürdésre alkalmas tavak közül a legnagyobb és talán legismertebb a Wörthi-tó. Legelsô benyomásom az volt, hogy hát nekünk is van egy Balatonunk, és az sokkal nagyobb. A tó partján eltöltött néhány nap alatt azonban rá kellett döbbenem, hogy egy teljesen más világba csöppentünk, a part mentén végig elegáns üdülôhelyek sorakoznak. A „zöld oázis” felfedezését hajón kezdtük meg, igaz a 105 eurós jegyár borsosnak is mondható a kétórás hajóútért. A hajó legnagyobb elônye, hogy mivel minden településnek van saját kikötôje, gyakorlatilag mindenhova eljuthatunk a tó környékén. Az út során lenyûgözô látvány tárul elénk, amely még Johannes Brahmsot is megihlette: „a Wörthi-tó egy érintetlen föld, ahol melódiák szárnyalnak, úgyhogy az embernek vigyáznia kell, nehogy egyet is eltaposson” – vélekedett errôl a vidékrôl a mester, aki több éven át itt a tó menti kis településeken komponálta mûveit.

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2005. júliusi számában olvashatják!