A Vörös Könyv

Az utóbbi években nagyon sokat hallunk arról, hogy mennyi növény- és állatfajt neveznek a szakemberek veszélyeztetettnek vagy kihalófélben lévőnek, valamint számtalan programmal találkozhatunk, melyek egy-egy kritikus helyzetű faj megmentését szolgálják.

Az emberiség történetében számtalan alkalomról tudunk, amikor egy-egy természeti katasztrófa miatt tulajdonképpen egész állatfajok tűntek el a föld színéről, ilyen volt például a dinoszauruszok kihalása. A természet pusztítása mellett azonban mi, emberek is jelentősen hozzájárultunk egyes fajok teljes eltűnéséhez vagy legalábbis egyedszámaik vészes lecsökkenéséhez – legyen akár szó a szürke farkasról, az óriáspandáról, az ausztrál dingóról, a kaliforniai kondorról, a hegyi gorilláról, a szibériai tigrisről, a szürkebálnáról vagy a jegesmedvéről, nagyon jól megmutatkoznak az emberi civilizáció árnyoldalai. A tömeges vagy éppen célzott vadászat, az emberi élettér növekedése, a mezőgazdasági tevékenység kiterjedése vagy éppen az ipari és egyéb tevékenységekkel okozott természeti ártalmak, mind-mind olyan dolgok, melyek kiszorították természetes környezetükből a vadon élő állatokat és növényeket – amelyek pedig nem bírták felvenni a versenyt, azok a létükkel fizettek.

A természetvédők már évtizedek óta éppen arra akarják felhívni a figyelmet, hogy az emberiségnek óriási felelőssége van a természettel és a benne élő teremtményekkel szemben. Így aztán nem véletlen, hogy évtizedek óta jelennek meg olyan összeírások, melyek a veszélyeztetett vagy védelemre szoruló állatokat és növényeket sorolják fel. Ilyen kiadvány például a Vörös Könyv vagy Vörös Lista, amit a természet értékeinek védelmére 1948-ban létrehozott nemzetközi szervezet, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) ad ki 1963 óta. A svájci központú szervezetnek állami szinten 81 ország a tagja, de összesen 145 országból csatlakozott hozzá valamilyen kormányzati vagy civil intézmény, illetve 77 nemzetközi szervezet is együttműködik vele. Hazánkból több természetvédelmi egyesület és szövetség is csatlakozott a kezdeményezéshez.

A lényegében az egész világon használt lista kategóriákba osztva sorolja fel a veszélyeztetett állat- és növényfajokat – 2007-ben 41.415 fajt tartottak rajta számon világszerte, amiből 16.306 számított veszélyeztetettnek, ez a szám egy évvel azelőtt 16.118 volt. A lista egy év alatt összesen 785 fajjal bővült. Ez idő alatt 65 fajról állapították meg, hogy a természetes élőkörnyezetében kipusztult, és már csak fogságban élő vagy tenyésztett példányai vannak. Ezek a számadatok azt mutatják, hogy minden negyedik emlőst, minden nyolcadik madarat, a kétéltűek egyharmadát, valamint a világ növényfajtáinak 70 százalékát érinti a lista. Továbbá az is megállapítható ebből, hogy amennyiben az egyes fajok kipusztulása ilyen ütemben folytatódik a jövőben is, akkor a XXI. században hozzávetőlegesen több tízezer faj tűnik el véglegesen.

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2008. októberi számában olvashatja!