No limit!

Mit kereshet 40 jármû – többségében terepjárók – a farkasordító hidegben, karácsony másnapján, félezer kíváncsiskodó tekintetétõl övezve, a Felvonulási téren? Természetesen Afrikába indulnak. Közel egyéves szervezõmunkát követõen 2005. december 26-án elrajtolt az I. Budapest–Bamako Rally mezõnye, vagy népszerûbb nevén a “fapados Dakar”. A sivatagi autótúra és verseny mottója és alapfilozófiája egyszerû: bárki, bármivel, bárhogyan.

A rajtkapunál felsorakozott autók között éppen ezért ugyanúgy lehetett találni csúcstechnikával felszerelt Nissan Pathfindert, vagy Toyota 4Runnert, mint sufnituninggal feljavított Trabantot, vagy egyszerû matricázással versenyre kész állapotba hozott Lada 1500-öst. Bár verseny is meg nem is, a hétköznapi sofõrökbõl verbuválódott mezõny legfõbb célja a kaland volt, hogy ki-ki próbára tegye magát és jármûvét egzotikus körülmények között. 15 nap és több ezer kilométer eseményeit nehéz röviden összefoglalni, ráadásul a liberális versenyszabályoknak köszönhetõen sokan más utakon jutottak el a célig, más  élményekkel gazdagodtak.

Bamako mezõnyébõl a 15 nap alatt egyetlen csapat és két autó esett ki, igaz, Horkai Gábor és Német Viktor 1961-es veterán Defendere már elsõ nap megadta magát. Bár a csapat elért az aznapi célba, Velencébe, de a team jobbnak látta, ha másnap reggel inkább Budapest felé veszik az irányt technikai gondokkal küszködõ gépükkel. Nem indul zökkenõmentesen Pavel Smirnov és Aravind Kumar oroszindiai kettõs etapja sem, Ladájuk forgalmija nem volt teljesen rendben, így õk két nappal a mezõny után indulhattak csak el. Hogy minden kezdet nehéz, azt a verseny fõ szervezõje is hamar megtapasztalta. A Villám Géza és Dulai Zoltán által vezetett 00-ás rajtszámú Lada Niva technikai malõrök sorozatát szenvedte el. Az autó elõször Villachnál mondta fel a szolgálatot, majd Velencétõl alig 60 kilométerre végleg kilehelte lelkét. A Niva este 10 körül vontatókötélen “érkezett” célba. A szakaszgyõztes moslék.hu csapat ekkor már csaknem öt órája gyönyörködhetett Velence szépségeiben. Amire nem jutott túl sok idejük, tekintve, hogy a mezõny már másnap hajnalban esõs, ködös idõben indult tovább Marseille felé. A gyorsabbak már délben meglátták a Földközi tenger hullámait, míg a többiek heves hóviharral küzdöttek Brescia és Pavia között. A Coimbra Racing Trabantja súlyos perceket vesztett gyújtás problémák miatt, míg az orosz-indiai kettõs friss forgalmival és 34 órás késéssel indult a mezõny nyomába Budapestrõl. A mostoha körülményekért mindenkit kárpótolt a Cote D’ Azur csodálatos látványa és a verõfényes napsütés a francia Riviérán. Ennek kontrasztjaként mások ezalatt gyújtógyertyáikkal küszködtek a Nyugati-Alpok a hóviharos lejtõin. A harmadik napot nem csak a leghosszabb európai etap miatt várta a mezõny, hanem azért mert Murciából a csapat vidáman búcsúztathatta a jó öreg Európát és tekintetét mindenki már Afrika felé vetette. Már aki odaért világosban. Az esti buli már elhaló félben volt, amikor éjjel 2-kor begurult a 00-számú Niva elgyötört csapatával, ismét vontatókötélen.

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2006. márciusi számában olvashatják!