Ma 2024. 11. 22., Cecília napja van |
Utazz el! Éld át! Írd meg!EXPLORERS WANTED! Keressük a világ legbátrabb utazóit, legvadabb fotóit / videóit, legvagányabb bloggereit. Jelentkezni az info@explorergroup.hu e-mail címen lehet. A felfedezők köztünk vannak! |
SzingapúrA high-tech birodalom
2009-05-04 | Utoljára módosítva: 2011-04-19 13:46:39
Szerz(ők): Várhelyi Endre | Fotós(ok): Péchy Kálmán Az egész úgy kezdõdött, hogy pedagógus végzettségû német barátom hazájában nem kapott állást. Amint olvasgatta az álláshirdetéseket, egyszer csak feltûnt neki egy szingapúri német iskola ajánlata. Megpályázta. Azóta már nyolc év múlt el és lassan hazájának tekinti a városállamot. Korábban évente többször is találkoztunk. Vagy Németországban, vagy itthon, hiszen Európában könnyen mozog az ember. Beül az autóba és megy. De Ázsiába elutazni? Hová is? Szingapúrba? Az már más kérdés. Talán Piszkos Fred járhatott arra utoljára. Brrr… Négy évig halogattam az utat, aztán elfogytak érveim. Mentem. Azóta viszont minden évben elutazom. Mintha hazamennék. Repülni kell. Hosszan. Ezért nem mindegy, hogy mit választunk. Mehetünk Bécsbõl is közvetlen járattal, én azonban Frankfurtnak szavazok bizalmat. Ez ugyan idõben és pénzben valamivel több, de szerintem jobb éjszaka repülni, különösen a Singapore Airlines-szal. Minden alkalommal megdöbbent az a szolgáltatás csomag, ami már az egyszerû turista osztály utasát is szórakoztatja. Rengeteg választható film az ülés elõtti monitoron, PC játékok, virágküldés, no és a kitûnõ személyzet. Ez nem unalmas PR szöveg, hanem a valóság. Egy ilyen repülés után eleve feldobódva érkezem. Kedvesek a határõrök, vízum nem kell, intenek a vámosok is. Nagy megkönnyebbülés. Csomagomban maradhatnak barackpálinkáim. Bezzeg Sri Lankán még motozás is volt. De hát ez Szingapúr! Itt minden más, mint Ázsia többi országában. Amint beülök a taxiba, megkérem a sofõrt, hogy a part mentén futó autópályán vigyen úti célomhoz. Nagyon szeretem ezt az utat. Pár kilométer után feltûnnek a belváros felhõkarcolói, ismét látom a város jelképévé vált haltestû oroszlánt, a Merlion-t. Most érzem csak, hogy megérkeztem. Elsuhanunk a kikötõ mellett, ahonnét még néhány múltat idézõ halászhajó keresi útját a nyílt víz felé. Letérünk a pályáról, s egyszerre igazi dugóban találjuk magunkat. Toyoták, Jaguárok, BMW-k között araszolunk. Feltûnõen tiszta mind, hisz itt nagyra becsülik az autókat. Részben, mert rendkívül drágák (adókkal próbálják a motorizációt csökkenteni), illetve mert státuszt is jelentenek. A cikk folytatását az Explorer Magazin 2005. októberi számában olvashatják!
|
Keresés |