Dunabogdánytól Izland „csupán” olyan távol van, mint Budapesttõl Moszkva vagy Dublin. Barátommal, Pop Ovidiuval, nemcsak lebicikliztük ezt a távot oda-vissza 6 hét alatt, hanem keresztül is síeltük a világ harmadik és Európa legnagyobb jégsapkáját, a Vatnajökullt.

Különös, hogy bár több éve motorozom, valahogy a külföldi úti célok tervezése során a német területek soha nem szerepeltek az elsõ helyen. Ha rövidet, de jót akartunk gurulni, akkor átugrottunk a „sógorokhoz”, ha pedig viszonylag keveset akartunk ázni, akkor irány dél.

Minden utcasarkon latin zene, hûsítõ koktélok, trópusi tenger, napfény és pálmafák: ezek a sablonos képek jutnak általában az eszünkbe, ha Kuba szóba jön valahol.

Hallott már valaha az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljairól? Ha nem, akkor Ön is a többséghez tartozik, hiszen az Európai Unió lakosságának csaknem 90%-a még egyáltalán nem ismeri ezeket a célkitûzéseket.

Etiópia… az éhezés és a nyomor hazája. Sivatagos, reménytelennek tûnõ táj, szomorú szemû emberekkel és alultáplált gyerekekkel. Szárazság, tikkasztó meleg, cecelégy és malária. Legtöbbünknek ez jut eszébe errõl az országról, amit fõleg a média sablonos sztereotípiáinak „köszönhetünk”. Pedig Etiópia egy mesés ország, amelyet mindenkinek látnia kell, aki egy kicsit is világutazó.

Ha valakit bekötött szemmel ültetnének fel egy repülõgépre, és csak Sanghaj (Shanghai) felett vennék le a kendõt, könnyen gondolhatná, hogy valamelyik amerikai metropolisz, mondjuk Boston vagy Chicago repülõterén fog leszállni.

Laosz a világ legbékésebb kommunista országa. Szelíd lakói a dzsungel borította, északi magasföldtől a kókuszpálmákkal kísért Alsó-Mekong vidékéig jobbára a világtól elzárva élik egyszerű életüket.

Négyen indultunk el hajszálpontos útiterv és menetrend nélkül, de ami ennél sokkal fontosabb, évek óta érlelődő kíváncsisággal, nyitottsággal és elszántsággal, hogy megnézzük Örményországot és Grúziát – mindössze három hét alatt.

A kínai fővárosban építkeznek, levegőt tisztítanak, az itt élők nyelvet és helyes viselkedést tanulnak. A 2008-as nyári olimpia mindannyiuk büszkesége.

Ha egy kis egzotikumra, déli hangulatra, keleti illatokra, barátságosságra vágyunk, akkor irány Bosznia-Hercegovina.