Az Oxford Egyetem története

Az oxfordi egyetem különleges hangulatát közel 800 évnyi, gondosan ápolt hagyomány és napjainkban már szokatlannak tűnő szertartások sokasága teremti meg. A mai napig latin nyelven tartott, misztikusnak tűnő szertartások, a különleges öltözködési követelmények és a mindenki által tapasztalt, megfoghatatlan ünnepélyesség miatt Oxford egy különálló, sajátos világként él a köztudatban.

Az angol nyelvterület legrégibb egyetemének pontos alapítási dátuma nem ismert, csak annyi bizonyos, hogy 1096-ban már létezett az oktatás kezdeti formája, mivel Oxford kedvelt tartózkodási helye volt a kontinensről érkező tudósoknak. Oxford fejlődése 1167-től gyorsult fel, amikor II. Henrik megtiltotta az angol tanulóknak, hogy a párizsi egyetemet látogassák.
1201-től az egyetemet már egy magister scolarum Oxonie vezette, a tisztség viselőjét pár év múlva pedig kancellári címmel ruházták fel. 1231-ben a kollégiumi igazgatók társasága megkapta az „universitas” rangját, ami már a szervezett egyetemi oktatást jelképezte.

A XVII. században, miután a római katolikus egyházzal megszűnt az angol felekezet kapcsolata, a középkori, skolaszikus oktatási módszert felváltotta a reneszánszra jellemző, szabadabb és kötetlenebb kutatási forma. 1636-ban William Laud kancellár, canterbury-i érsek foglalta először írásba az egyetem alapszabályait, melyek kisebb változtatásokkal érvényben maradtak a XIX. század közepéig. Ekkor azonban több újítás is bekövetkezett az egyetem rendszerében. A szóbeli vizsgákat felváltotta az írásbeli felvételi teszt, és a nem anglikán protestánsok is helyet kaptak az oxfordi padokban. A nemes hagyományokkal és kiváló eredményekkel bíró intézményt napjainkban több mint 18 000 hallgató látogatja naponta – a diáksereg közel 130 különböző nemzet soraiból kerül ki. A tanulók majdnem nyolcvan, diplomát adó kurzus közül választhatnak.

Ahol a varázslat történik – Oxford egyedülálló kollégiumi rendszere
Kezdetben a származás döntött arról, hogy egy diák melyik kollégiumba került, később jó pár vallási irányzat létrehozta a saját bentlakásos egyetemi közösségét. Ezzel egy időben néhány tehetősebb nemes is életre hívott egy-egy, alapítványi alapon működő kollégiumot, melyek egy Master felügyelete alatt működtek. Oxford legrégebbi kollégiumai – az University College, a Balliol College és a Merton College – 1249 és 1264 között jöttek létre. A diákotthonok közül néhánynak még saját földbirtoka is volt, és a mai napig jellemző, hogy a kollégiumok saját befektetésekkel rendelkeznek. 1878-ban alakult meg az első kollégium a nők számára, akik 1920-tól válhattak az egyetem teljes jogú tagjaivá: már nem csak látogathatták az órákat, hanem diplomát is nyerhettek. 1974 óta egy kivételével az összes kollégium koedukált – a St. Hilda’s College maradt az egyetlen lánykollégium Oxfordban.

Az oxfordi egyetem közös kollégiumi rendszere alapvető szerepet játszik az egyetemi felvételiben, hiszen a diákok a kollégiumokba felvételiznek, melyek mindegyike saját felvételi követelményrendszerrel bír. Akik sikerrel veszik ezt az akadályt, azok automatikusan egyetemi tagságot nyernek. Emiatt az oxfordi diák elsősorban a kollégiumát tekinti a társadalmi és tanulmányi élete elsőrangú helyszínének, és csak másodsorban „oxfordi diák”.

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2008. februári számában olvashatják!