Gozó, a szépfonatú Kalüpszó szigete

Egy borongós téli estén az Odüsszeiát olvastam, és miközben forró teámat kortyolva gondolataimba merültem, az ókori történet egyre inkább megelevenedett elõttem. Szinte láttam, miként vesztek oda Odüsszeusz derék társai, és hogy a hõst milyen helyekre vetette az istenek szeszélye. Talán a tenger, talán a kaland vonzott jobban, de azon az estén elhatároztam, hogy megpróbálom bejárni leleményes Odüsszeusz bolyongásának szigeteit és – szenvedélyes búvár lévén – végigmerülni azok legszebb részeit.

A sziget legegyszerûbben a közvetlen Budapest–Málta repülõjárattal közelíthetõ meg. Az Air Malta búvárcsoportok részére bizonyos esetekben még térítésmentes túlsúlykedvezményt is ad, fejenként plusz 15 kilogrammot, így nem jelenthet gondot a búvárfelszerelés szállítása sem. A kedvezményt külön kérni kell a légitársaság budapesti irodájától a búvárcsoport indulása elõtt legalább egy hónappal. Megérkezve Máltára, már csak egy rövid, 20 perces kompút várt ránk Gozóig. A kompra azonban nem lehetett jegyet váltani – mint kiderült, teljesen ingyenes. Késõbb rájöttünk, hogy is van ez. Odamenni ingyenes, de Gozóról Máltára már fizetni kell… A közlekedés azonban tartogatott még meglepetéseket. Az elsõ napokban bizony cudar dolog volt megszokni a jobb oldali kormányt – amikor váltani akartam, mindig a vezetõoldali ajtó kilincse akadt a kezembe, amikor pedig indexelni próbáltam, akkor meg szépen letöröltem az ablakot… Szerencsére a helybeliek már hozzászoktak a turistákhoz, és nyugodtan viselték a furcsán lavírozó autókat. Magam is meglepõdtem, de 2-3 nap után egyre jobban ment a vezetés, és már volt bátorságom megcsodálni a gozói táj szépségeit is… A bal oldali közlekedés természetesen brit örökség, tõlük 1964-ben vált függetlenné az ország. Itt, Máltán, a nagyhatalmak szinte egymásnak adták a kilincset az évszázadok során. Föníciaiak, rómaiak, arabok, franciák, végül az angolok küzdöttek a Földközi-tenger központi részén elhelyezkedõ szigetország birtoklásáért. És persze ki ne hallott volna a máltai lovagrendrõl, a keresztény erõdökrõl…

Málta romantikusan fordulatos történelme azonban a „történelem elõtti”, prehisztorikus emlékektõl válik igazán izgalmassá. A gozói Ggantija-templom számomra döbbenetes élmény volt. Már a neve is gigantikust jelent – az ókori görögök, látva a hatalmas faragott köveket, a gigászoknak tulajdonították a kivitelezését. A több mint 5000 éves szentélyben valószínûleg a Földanya-kultusz követõi hódoltak istenasszonyuknak, halottaikat is ide temették, mintegy jelképesen visszahelyezve õket a Föld méhébe. Gozo mészkõszirtjeit a tenger folyamatos ostrom alatt tartja, állandóan pusztítva a partokat, de ebbõl a harcból varázslatos szépségû helyek születtek. Tenger marta bizarr sziklák teszik változatossá a partvonalat, barlangok rejtõznek a sziget belsejében és a tenger alatt is. A szigeten eltöltött 10 nap alatt végigmerültük annak csodálatos szépségû víz alatti barlangjait, amelyek a partról is könnyen megközelíthetõk. Az „Inland Sea” vagyis „Belsõ-tenger” egészen különleges hely. A szárazföld felõl érkezve hatalmas sziklafallal elgátolt sekély, alig fodrozódó víztükör fogad bennünket. A sziklafalat azonban átszeli egy természetes alagút, mely kivezet a nyílt tengerre – kijárata 35 méter mélyen van. Mi ezt a kijáratot használtuk bejáratként, és nem bántuk meg.

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2007. januári számában olvashatják!