Izland, az ezerarcú természet országa

Az emberek többsége nyaranta leginkább meleg vidékekre utazik, és igyekszik messze elkerülni a hidegebb tájakat. Akadnak azért olyanok is, akiket vonz a dermesztõ klíma, akiket nem kell sokáig kéretni, hogy megmártózzanak akár a fagypont körüli vízben is. A legutóbbi expedíciónk célpontjának Izlandot választottuk, mert ez az ország nemcsak felszíni látnivalókban bõvelkedik, hanem búvárkodás szempontjából is fantasztikus élményekkel kecsegtetett...

Az Atlanti-óceán közepén háromnegyed magyarországnyi területen elhelyezkedõ Izland ugyan közel fekszik az északi sarkkörhöz, de nevével ellentétben nem is olyan zord vidék, mint gondolnánk. Nyáron ugyan némileg hûvösebb idõ várja az idelátogatókat, de a tél a tengeri áramlatok pozitív hatása miatt enyhe. Ebben az idõszakban egyébként Izland sötétnek is tûnhet, ilyenkor szinte kötelezõ felszerelés az elemlámpa, s depresszióra hajlamos egyéneknek nem igazán ajánlott ebben az évszakban fölkeresni az országot. A sziget földrajzi adottságai következtében Európától kissé elszigetelten fejlõdött, s az évszázadok során a természeti csapások vagy a betegségek sokszor megtizedelték a lakosságot. Az izlandiak hagyományõrzõk, mindamellett vitathatatlanul újító nép is. Thingvellir városka például nem csak arról híres, hogy az egymástól évente centiméterekkel távolodó eurázsiai és amerikai kõzetlemezek határán helyezkedik el, hanem arról is, hogy Kr. u. 930 körül itt ülésezett az egykori izlandi népparlament, az Alþing is. Akkor, amikor Európában még távolról sem lehetett hallani demokráciáról. Emellett az izlandiak elmondhatják még magukról, hogy õk választottak a világon elõször nõi államfõt, és bár nem rendelkeznek saját haderõvel, mégis alapító tagjai a NATO-nak (hivatalosan az USA látja el az ország védelmét).

De a turisták szempontjából természetesen ez inkább csak színes információ, a legfontosabb kérdés a vendégszeretet. És a helybéliek bizony ebben is elöl járnak. Bármikor és bárhol szívesen segítenek a külföldieknek, ráadásul saját nyelvük mellett többnyire folyékonyan beszélnek angolul, vagy egy-két más európai nyelven is.

Éttermi étkezéseink során igyekeztünk kipróbálni az étlapról mindent, amit ehetõnek véltünk. Meg kell hagyni, a halak elkészítéséhez például – tán nem meglepõ – nagyon értenek. De érdemes kipróbálni a fenséges helyi birkahúst is, melynek titka a tiszta levegõben és a szabad állattartásban keresendõ. Helybeli vezetõnk utolsó nap meghívta magához expedíciónk tagjait, hogy egy kis kóstolót adjon az izlandi vendégszeretetbõl, valamint a tradicionális helyi ételspecialitásokból. A korábban jó elõre beharangozott, közel fél évig veremben érlelt cápahús mindannyiunk számára feledhetetlen élményt jelentett. A három zacskóban hermetikusan tárolt, fenséges lakoma megbontását követõen szó szerint „megállt a levegõ” a lakásban. Vendéglátónk kitartó unszolására azért illedelmesen fogyasztottunk belõle.

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2006. januári számában olvashatják!