Mauritius

Amikor felmerült a lehetõség, hogy Mauritiusra utazom, még nem is sejtettem, hogy miféle kalandra kaptam meghívást. A tanulmányaimnak és a munkámnak köszönhetõen jó pár helyre elvetõdtem életem során, de bevallom, hirtelen azt sem tudtam, hogy ezt a kicsiny szigetet pontosan hová is helyezzem a térképen. Tulajdonképpen nem is tévedtem sokat, amikor az Indiai-óceán kebelén, valahol Afrika délkeleti partjai mentén képzeltem el, és amikor Madagaszkár mellett rátaláltam erre a kicsiny szigetre, már tudtam, jókor és jó helyre érkezem.

Már az utazás maga sem volt mindennapos, hiszen Párizsból, több mint 11 órát repül tem az Air Mauritius járatával, ahol nyomban meg is ragadtam a könnyen kínálkozó alkalmat, hogy kedvesen mosolygó indiai légikísérõm elõzékeny invitálására alaposan belekóstoljak a Föld e szegletének varázslatos ízeibe. Álmosan ültem a gépen, fejemet kissé oldalra hajtva, amikor a monoton zúgás zajától majdnem elaludva, valahol a Seychelle-szigetek felett, szinte a semmibõl hirtelen elém tárult a hajnali óceán varázslatos, vörös lángnyelvektõl ölelt izzó sziluettje. A páratlan szépségû képtõl megrészegülve vadul kattogtattam fényképezõmet és meglehetõsen furán éreztem magam, ahogy a sok elnyúltan alvó utas között tágra nyílt szemmel próbáltam minél többet befogadni a szédítõ napfelkeltébõl a kis kerek ablakon át. Bár az egész éjszakás utazás után reggel megérkezni igazán nem volt üdítõ élmény, de a landoláskor kitekintve mindenért kárpótolt a sziget fantasztikus látványa.

Cukornádföldek szerteszét, hegyes-dombos, az õsi zöld vegetációtól burjánzó vulkáni vidék. Egyszerre romantikus és borzolóan izgalmas. Megérkeztem Mahebourgba. Még mielõtt leszálltunk volna, néhány fontos információt még gyorsan elolvastam a gépen. Mauritius az Indiai-óceán egyik, ha nem a legszebb gyöngyszeme, területe 1860 km2, Madagaszkártól keletre található. Az elsõ ismert települést 1598-ban a hollandok alapították, akik uralkodójukról, Nassaui Móric (Maurits) holland hercegrõl nevezték el a szigetet. A hollandok (akik egyébként kiirtották a sziget ma is emblematikusnak számító, Dodo nevû röpképtelen, kedves kis madarát) 1710-ben hagyták el a szigetet, de már 1715-ben megérkeztek a franciák, és végül 1810-ben a britek ragadták magukhoz a hatalmat. Mauritius 1968-ban a kicsiny Rodrigues-szigettel együtt vált a Brit Nemzetközösség független államává, majd 1992-ben köztársasággá. Az európai gyarmatosítás ellenére a népesség kétharmada indiai eredetû, õk azoknak a szerzõdéses munkásoknak a leszármazottjai, akik a rabszolgaság 1835. évi eltörlése után érkeztek ide. A többiek az afrikai rabszolgák és a francia telepesek kreol utódai, illetve kínaiak.

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2006. januári számában olvashatják!