Szentpétervár

„Szentpétervár Oroszország második legszebb városa”. Mondják a moszkvaiak. A szentpéterváriak persze ennek pont az ellenkezõjét állítják, azaz nekik mindenképpen a cári fõváros a legszebb. Valóban, a nagy Oroszország két legkülönlegesebb városa vetekszik egymással immár évszázadok óta szépségben, nagyságban, na és persze fontosságban.

Pontosabban 1703 óta, mikor is Péter cár megalapította szeretett Amszterdamja mintájára Szentpétervárt. I. Péter - mint a cárok általában - megalomániás volt, bár érdekes, hogy a helyiek egyáltalán nem így emlékeznek rá. Õk nagyon büszkék „alapítójukra”, annak ellenére, hogy hihetetlen kemény kézzel, rögeszmék sokaságával és nagy-nagy elszántsággal építtette föl az elsõ kõházakat a Néva torkolatának mocsaras területén. Olyannyira nem volt építõanyag, hogy a városba érkezõknek pénzt, vagy követ kellett fizetniük belépésként. Az ideszállított gránittömbök adták aztán az épületek alapjait. A finnek – akik jó idõben átlátnak a Finn-öblön – azt mondják, hogy a várost az istenek a levegõben építették föl, majd nagy óvatosan leeresztették a földre. Szerintük most is lebeg. Még manapság is lehet hallani olyan balesetekrõl, amikor házak, házrészek omlanak le, mert a földben futó búvópatakok elmosták az alapokat. A bizonytalan talajösszetétel még mindig a legnagyobb problémája a városnak. A csatornák (Mojka, Gribojedova, Fontanka), mint három nagy körút ölelik körbe a várost.

Péter cár, Amszterdam mintájára, sokkal több csatornát akart, sõt szinte nem is akart úttesteket építtetni, de végül sikerült õt meggyõzni, hogy az a csatorna nem csatorna, amelyik az év 12 hónapjából hatot „befagyással tölt”. Szentpétervár történelmi városmagját valóban gyönyörûen helyreállították. Nem csak a Néva két oldalán sorjázó pazar barokk cári és fõúri kastélyok, hanem a híres Nyevszkíj Proszpekt palotái is kaptak bõségesen abból a pénzbõl, amit a 2003-as évfordulóra fölhasználhattak. A rossz nyelvek szerint nem volt nehéz pénzt kapnia a városnak, hiszen a jelenlegi miniszterelnök, Putyin itt született és élt. Állítólag Putyin még mindig nem adta fel azon elképzelését, hogy néhány minisztériumot átköltöztessen Moszkvából Szentpétervárra. I. Péternek is voltak hasonló tervei… Csak kapkodja a látogató a fejét, pláne, ha a Néván és a csatornákon végighajózva ismerkedik a nevezetességekkel. A város meglepõen tiszta abból a szempontból, hogy nincs szemét az utcákon.

Állandóan takarítanak, hatalmas locsolókocsikkal mossák a tereket és a sok-sok parkban is készülnek már a tavaszra. Az épületek szempontjából a városnak kifejezetten rossz a klímája. 3-4 évenként szinte teljesen fel kell újítani a festéseket, mert az állandóan nedves levegõ és a hihetetlen téli hideg szinte lemarja a felsõ rétegeket. A világvárosi allûröket Szentpétervár este veszi fel. Ekkor emelik fel a Néván a hidakat, és a területre sem kicsi, szigetekkel szabdalt történelmi belváros majd minden épületét kivilágítják, és ekkor gyulladnak föl azok az „orosz méretû” reklámtáblák is, melyek fennen hirdetik, hogy a világ minden jelentõs cége képviselteti már magát a majd 5 milliós városban. Az elsõ „Makdonaltsz” nyitását itt is óriási várakozás elõzte meg, de azóta már megjelentek a speciális orosz ételekkel szolgáló ún. Blindonaltszok, ahol palacsintába töltik a jóságokat (kaviár, káposzta, hús, gyümölcs).

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2006. júliusi számában olvashatják!