TOP 3+1

Dübörgő tömegek

A vízesések mágikus jelenségek. Ha a trambolin, azaz alázúdulásuk tetőpontjának közelében állunk, szinte vonzanak a mélybe.

Alulról vagy madártávlatból nézve szépségük hat ránk. Majd minden kontinensen találunk belőlük, rangsorolják őket magasságuk, víztömegük szerint.

A legmagasabb, a venezuelai Angel csaknem ezerméteres, pontosabban 979 méter. Hozzá képest bolygónk talán legismertebb vízesése, a Niagara szinte törpe a maga 59 méteres magasságával, ugyanakkor víztömege sokkalta nagyobb, éves átlagban másodpercenként 5900 köbméternyi víz zúdul a mélybe. De sem a magasság, sem a víztömeg nem perdöntő abban a kérdésben, vajon melyik a legszebb, a legfenségesebb? Melyik áll a legközelebb a szívünkhöz? Függ ez a környező tájtól, az évszaktól, az időjárástól, sőt a hangulatunktól. Így az én válogatásom is szubjektív, és nem is jelent rangsort. Hadd idézzek hát emlékeimből.

Mennydörgő gőzölgés

Afrika déli részén száll fel a helikopterünk, hogy madártávlatból vehessük szemügyre Afrika egyik leglátványosabb világörökségét, a Viktória-vízesést. Már messziről feltűnik a Zambézi folyó szétporló vizéből képződő, magasba törő páratömeg. Ez a látvány ihlette az egykor itt élő makolokókat a vízesés költői elnevezésére: mennydörgő gőzölgés, avagy saját nyelvükön Mosi Qa Tunya. David Livingstone volt az első európai, aki 1855 novemberében megpillantotta a dübörgő víztömeget. A helikopterből jól látom, hogy a vízesés fölött szigetek bontják meg a Duna szélességű folyó víztükrét, amely a vízesés után szűk szurdokokon folytatja útját Zimbabwe és Zambia határán. A leomló víztömeg teljes szélessége – most, a csapadékos időszakban – 1700 méter, és csak két lapos sziget szakítja meg a vízfüggöny folyamatosságát. Ha leszámítjuk a szigeteket, még akkor is közel 1400 méter széles a vízesés.
Közelről, békaperspektívából, félelmetes a látvány. A döbbenetesebb módon a nyugati peremen zúdul alá a Zambézi, ezt az Ördög vízesésének titulálják. A középen levő főzuhatagnál 93 méteres mélységbe omlik alá a víz. Itt képződik a szétporló vízcseppekből ez a páratorony, amelyet már a helikopter ablakából – madártávlatból – is látunk. A visszahulló permet az egyébként száraz, szavannás környezetben miniesőerdőt hoz létre, ez a buja erdő a déli oldalon 60-80 méter szélességű. A zuhatag közepén terpeszkedik a hosszúkás Livingstone-sziget. A felfedező, akit a bennszülöttek csónakon vittek át a szigetre, innen vette szemügyre a vízesést, amelyet Viktória királynőről nevezett el. Tovább kelet felé még mélyebb a szakadék, itt a vízfüggöny eléri a 116 métert is. A szurdokban két oldalról összefolyó víztömeg találkozóhelyét Főzőfazéknak nevezték el, olyan pokolian kavarog, örvénylik itt a folyó. A víz sebessége ezen a szakaszon az óránkénti 150 km-t is eléri.

Dél-Amerika „Nagy vize”, az Iguazu

Borús, komor, de füllesztően melegben érkezem a világhírű Iguazu-vízesés argentin oldalára. Sokkal közelebb van a trópusokhoz, mint Buenos Aires, nagyjából a déli szélesség 25. fokán, és jó fél ezer kilométerre nyugatra az Atlanti-óceán partjától. A világ s a világörökség egyik természeti csodáját 1542-ben pillantotta meg először európai ember, egy bizonyos Alvar Nunez Cabeza De Vaca. Iguazu a helyi guarana indiánok nyelvén nagy vizet jelent. Az Iguazu-vízesés és környéke eredetileg teljes egészében Paraguayhoz tartozott. 1870-ben azonban véres harcok után részben Brazília, részben Argentína birtokába került. Az Iguazu vitathatatlanul a földkerekség egyik legszebb nagy vízesése, bár teljes magassága csak 70 m. Szépsége abban rejlik, hogy a vízárak az esőerdő zöldjéből törnek elő, valamint hogy több lépcsőben zúdul alá a tajtékzó víz, amelynek átfolyó tömege éves átlagban 1700 köbméter másodpercenként. Ez csaknem annyi, mint a Duna közepes vízhozama Budapestnél.
Az Iguazu brazil oldalához kisvasúttal juthatunk. A vörös laterites talajon még tócsákban áll a délelőtti zápor vize. A vízesés körüli erdőket nemzeti park őrei védik – bár elég sikertelenül – a vadorzóktól. Az Iguazu vízbősége annak köszönhető, hogy vízgyűjtő területére évente 2000 mm eső hullik. Áradás idején a vízhozam 12 ezer köbméter másodpercenként, ami több mint ötszöröse a közepes dunai vízhozamnak. Az Iguazu teljes vízeséssorozata olyan „V” betű formában helyezkedik el, amelynek egyik szára rövidebb. Ez a rövidebb, 600 m-es szakasz tartozik Brazíliához. A V alak csücskében van az Ördög torka (Garganta del Diablo) nevű szakasz. Ez a brazil oldal leglátványosabb része. A hosszabb argentin oldal 1900 m hosszú.

A cikk folytatását a The Explorer legújabb, 2010/3-as számában olvashatja!