Öko háború

 Fordulópontjához közeledik a Déli-óceáni Bálnavédelmi Területen vívott egyre élesebb harc Neptunusz mindenre elszánt kalózai és a bálnákat mészárló „tudományos kutatók” között. A The Explorer magazin – első kézből szerzet információk alapján –, dr. Elter Tamás összeállításában bepillantást enged olvasóinknak a bálnaháború jeges antarktiszi kulisszái mögé…

Paul Franklin Watson 1950. december 2-án született Torontóban. Tengerészeti pályafutását 1967-ben a kanadai lajstromozású Princess Marguerite gőzös fedélzetén, fűtőként kezdte meg. 1968 és 1969 között átigazolt a Kanadai Parti Őrség kötelékébe, ahol a Vancouver meteorológiai előjelző hajón teljesített szolgálatot. 1969-től a norvég Barnis kereskedelmi hajó legénységének tagjaként elsősorban Afrika és Ázsia között hajózott. Bejárta a világtengert, és megtapasztalta az óceánok minden szeszélyét. Egyaránt hajózott a Dél-kínai-tenger pusztító erejű tájfunjaiban, az Atlanti-óceán jeges viharaiban és a Perzsa-öböl háború sújtotta térségében. Paul Watson egyike volt a Greenpeace környezetvédő szervezet nyolc alapító tagjának. 1969 októberében részt vett az amerikai–kanadai határ közelében fekvő Amchitka-szigeten tervezett kísérleti atomrobbantás elleni tiltakozó kampány megszervezésében. 1971-ben a „Don’t Make a Wave” antinukleáris szövetség szponzorálásával, John Cormack kapitány parancsnoksága alatt a Greenpeace-I. fedélzetén behajóztak az Amchitka-sziget nukleáris tesztek miatt lezárt területére. A kanadai haditengerészet egykori aknaszedő hajójából átalakított Greenpeace Too személyzetének tagjaként folyamatosan őrjáratozott a Brit-Kolumbia közelében fekvő sziget vizein. Az akció hatására az Amerikai Atomenergia Ügynökség 1971 novemberében kénytelen volt végleg felhagyni a kísérleti robbantásokkal. 1972-ben Watson vette át a Greenpeace „Astral” nevű hajójának a parancsnokságát. A hajóval megakadályozta a „Jeanne d’Arc” francia repülőgéphordozó kifutását Vancouver kikötőjéből, ezzel tiltakozva Franciaországnak a Mururoa atollon folytatott légköri nukleáris robbantásai ellen. 1974-ben Watson, Robert Hunter és dr. Paul Spong másokkal együtt szervezte meg az első, a bálnavadászat betiltását követelő nemzetközi tiltakozó akciót. Paul Watson további életpályáját döntően befolyásolta egy 1975 júniusában átélt drámai esemény. Watson és Hunter az életük kockáztatásával próbálták megakadályozni egy ámbráscet elejtését. A szovjet bálnavadászflotta szigonyágyús hajója elé kormányozták könnyű, felfújható motorcsónakjukat, hogy elállják a hajó útját. A szovjet ágyús hajó azonban nem állt meg, és kis híján legázolta Watsonék csónakját. Ezután a lelkiismeretlen vadászok kilőtték a robbanófejes szigonyt. A hatalmas, súlyosan megsebesített állat Watsonék motorcsónakja mellé húzódott, mintegy megértve, hogy a parányi lélekvesztőben ülő emberek a megmentéséért küzdenek. Paul Watson később elmondta, hogy amíg él, nem fogja elfelejteni a halálosan megsérült ámbráscet szemében tükröződő kétségbeesést. Ez volt az a pillanat, amikor Paul Watson a bálnák legelszántabb védelmezőjévé és a bálnavadászok esküdt ellenségévé vált.

A bálnavédők további történetéről és harcuk eredményességéről a The Explorer legújabb, 2010/3-as számában olvashat!