Astronaut Extraordinary

Az űrhajózást számára találták ki. Ő az, aki a misszió minden percét halál komolyan veszi, minden pillanatát fenékig élvezi, s még akkor is sziporkázik, amikor hetedik órája csüng az űrben, fél futballpályányira az űrsiklótól, fejjel a 340 kilométerre forgó Föld fölött, s parancsnoka éppen azt állítja a sisaktelefonjában, azért volt képes sikeresen „összevarrni” az űrállomás napelem fóliáját, mert hosszú majomkezei vannak…

Scott hozzászokott, hogy a magassága miatt ugratják. Már az is mázlinak tűnt számára, hogy egyáltalán bekerülhetett annak idején a NASA 14. számú tréning csoportjába. Levágatta bozontos, szőke sörényét, így is éppen hogy átcsúszott a missziós specialisták számára föltett léc alatt. Mindez még 1992-ben történt. Első űrsiklós bevetése után a houstoni űrközpont az orosz Csillagvárosba küldte, hogy kiképezzék a MIR űrállomáson eltöltendő hosszújáratú tartózkodására. Druzsba-ország kozmonautáinak derék parancsnoka öt hónap után hazaküldte emberünket. „Túl magas!” – mondta sajnálkozva. Scott ülőhelyzetben nem fért el a Szojuz rakéta „mentőcsónakjában”… E tömör értékelés angol fordítása, Too Tall, azóta Parazynski doktor egyik közismert beceneve a Longbow (embernyi íj) és a főcímben említett ragadványnév mellett, mely a missziós névcímke közelében minden űrben használt kezeslábasára rá van hímezve.

Hősünk Bill Clinton egykori poros kisvárosában, az Arkansas állambeli Little Rockban látott napvilágot, ám e helyről mindössze annyi emléke maradt, mint madárnak a tojásról, amelyből kikelt. A hasonlat azért is ül, mert a kis Scott hamarosan valóban szárnyra kel – apja a Boeing korporáció tervezőmunkatársa –, s ekképpen történik, hogy a korán langalétává fejlődött ifjonc kötelező gimnáziumi éveit Dakarban (Szenegál), Beirutban (Libanon), Teheránban (Irán) és Athénben (Görögország) morzsolgatja le. Mit morzsolgatás!? – Scotty két kanállal habzsolja élete e különleges előkészítő tanfolyamát!

Érettségi után a kaliforniai Palo Alto-ba utazik és felvételizik a gyönyörűséges, pálmafák ligeteibe burkolt Stanford Egyetem biológia szakára. Amikor elvégzi, úgy gondolja, a kampuszban túl jól érzi magát ahhoz, hogy egyetlen diplomával távozzon. Beiratkozik az orvosi fakultásra és tovább éli az egyetemisták csakis Amerikában tetten érhető életstílusát.

A megnyújtott egyetemi évek alatt Kisfiús mosoly a szabadidejét sem pocsékolja úgy, mint netán mi tettük volna a helyében. Nyáron szenvedélyesen gyűjti a 4000 méternél magasabb hegycsúcsokat, egyedül a Kolorádó hegységben 53-at (!) mászik meg, míg Argentínában bezsebeli a 6962 méteres Cerro Aconcagua-t is, mely Ázsián kívül a világ legmagasabb pontjának számít. Télen a versenyszánkózásnak hódol, a válogatottság szintjére viszi, képviseli hazáját Európában és Kanadában. Részt vesz olimpiai elő-selejtezőkön, s egyéniségére jellemzően, amikor felismeri, hogy nem lesz az amerikai olimpiai csapat tagja (kilencedikként rangsorolják az USA-ban), átveszi a Fülöp-szigeti ródli válogatott edzését és őket viszi ki az 1988-as Calgary téli olimpiára.

A cikk folytatását a The Explorer Magazin 2009. áprilisi számában olvashatják!