Jamie Olivernél vendégségben

Hihetetlen örömmel veszi kezébe a dedikálásra átnyújtott magyar nyelvű könyvet, és rögtön belelapoz. Bocs, de sosem láttam még a könyvem magyarul - szabadkozik. Könyveit 23 nyelvre fordították le, műsorait ötven országban vetítik. Államférfiaknak főz és a királynő is kitüntette, de Jamie Oliver még mindig nem hiszi el, hogy jelenleg ő a világ legismertebb és legnépszerűbb szakácsa.

Jamie Oliver: Egyáltalán nem tartom magam sztárnak, sőt inkább menekülök a felhajtás elől. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy azt csinálhatom, amit gyerekkorom óta szeretek, ráadásul ez másokat is érdekel – hárítja rögtön a sztárságát firtató kérdést.

Piros Christa: Hogy lehet az, hogy az összes ismert tévészakács brit, holott az angol konyha finoman szólva sem tartozik a legjobbak közé?
J. O.: Nálunk nem voltak meg azok az évszázados gasztronómiai hagyományok, amelyek Franciaországban vagy Itáliában. A háború után nagy szegénységben éltünk. De ahogy egyre több minden került az országba, és egyre többen engedhették meg maguknak az importált élelmiszereket, az emberek elkezdtek érdeklődni a jobb ételek és izgalmasabb ízek iránt. Nálunk sokmilliós nézettsége van egy-egy főző-műsornak, Olaszországban viszont alig. Ott mindenki tud főzni. Az első műsorom már az induláskor 7,5 millió embert ültetett a képernyő elé nálunk, pedig még senki sem ismert.

P. C.: Nálunk is nagy a rajongótáborod, de van két olyan sorozatod is, a Jamie konyhája meg a Jamie menzája, ami megosztja a nézőket. Többnyire érdekesnek találják, de a legtöbben hiányolják belőle a recepteket.
J. O.: Nem akarok már olyan sorozatokat forgatni, mint az Egyszerűen főzni vagy a Főzzünk megint egyszerűen. Igaz, ezekkel futottam be, de már túljutottam rajtuk. Unalmasnak tartom az olyan műsorokat, amelyekben csak azt látni, hogy egy szakács ismert vagy kevésbé ismert ételeket mutat be, és elmondja, mire ügyeljenek a nézők a készítés során. Olyan műsorokat szeretnék csinálni, amelyek szólnak is valamiről.

P. C.: Nem mondom, hogy nem volt érdekes látni, mit kínlódsz a szakácstanoncokkal, vagy hogyan küzdesz meg a gyerekek és a konyhás nénik ízlésével és szokásaival, de ez nem az a típusú műsor, amilyet az emberek még egyszer megnéznek.
J. O.: Miért, a többit igen? – kerekedik el a szeme.

P. C.: Persze, mondom, hogy nagyon népszerű vagy nálunk is. Az olasz sorozatodat vagy a Jamie vidéki konyháját sokkal jobban fogadták Magyarországon.
J. O.: Ez érdekes, nálunk, Nagy-Britanniában pedig éppen az Egészségshow-nak, a Csirkeshow-nak meg a Disznóshow-nak volt nagy visszhangja. Valószínűleg azért, mert sikerült velük elérnem a kitűzött célt: azt, hogy felnyissam az emberek szemét, hogy felhívjam a figyelmet az állattenyésztés visszásságaira, meg arra, hogy mi is az, amit nap, mint nap megesznek.

A cikk folytatását a The Explorer Magazin 2009. áprilisi számában olvashatják!