A narancs szív

Az igazi partyjunkiek az április 30-át vagy tíz évre előre bekarikázták a naptárukban. Lehet világválság, fogyókúra, határidő vagy épp tisztulós időszak, mindegy: ők mindig ott vannak a Queen’s Day-en, a holland királynő születésnapján. Aki csak most kap észbe, annak igyekeznie kell: szállást már hónapokkal korábban is nehéz foglalni erre a pár napra.

Április utolsó napján a helyieken kívül vagy félmillióan vonulnak Amszterdam utcáin, hogy megünnepeljék a Királynő Napját, a Koninginnedag-ot, népszerűbb és nemzetközibb nevén a Queen's Day-t, Hollandia legbulizósabb nemzeti ünnepét. Az elején szögezzük le, hogy a születésnapi ünneplésben van némi csalás (szerencsére tipikusan holland turpisság): a jelenlegi királynő, Beatrix január végi születésnapján még igencsak hideg van, viszont édesanyja, az 1909-ben született (és öt éve elhunyt) Julianna április 30-i születésnapján épp megfelelő az időjárás. Amikor Beatrix trónra került, úgy döntött, nem bünteti a hollandokat a téli ünnepléssel, így megmaradt a kellemes tavaszi időpont. God save the Queen – a brit himnusz utolsó sora a németalföldön is megállja a helyét.

Ha jó…
30-án reggel érdemes korán kelni. A nap a szabadpiaccal, vagyis bolhapiaccal kezdődik: bárki bármit árulhat az utcán reggel 6-tól este 8-ig. A pokrócokról árult javak ezúttal adómentesek, a forgalom elképesztő. Egyes becslések szerint több mint negyedmilliárd euró cserél gazdát ezen a napon. Amíg a tisztes családok és a látens partiszörnyek aznaposan vagy másnaposan válogatnak a biciklicsengők, plüsselefántok és régi bakelitek között, az erre a napra specializálódott turisták java még alszik. Délben aztán megtelnek a coffeshopok, és meredt tekintetű, de belül tomboló ifjak nyomják egymás kezébe a mágikus gombát áruló pszichedelikus boltok kilincsét.

Ekkorra már a zene is betölti a várost, és föl-alá flangálva gátlástalanul lehet váltogatni a dixieland, a jazz, a punk, a komolyzene és a kongások produkciói között – gyakran meg sem kell mozdulni a koncertért, ugyanis házhoz jön. Ehhez nem kell mást tenni, mint nyugodtan leülni egy csatorna mellé, és hallgatni a hajókon játszókat. Valójában a hajózás maga a Queen’s Day eszenciája. A csatornákon be lehet járni a belváros nagyját, bárhol meg (és be…) lehet állni frissíteni a sör- vagy fűkészletet. A nagyobb családok nagyobb csónakban szolid borozgatással és grillezéssel adják meg a módját, és mosolyogva integetnek annak a jobbára zombikkal teli hajónak, amelynek a tatján egy részeg DJ a tequilásüveg mellől tolja föl a „kis fehér csíkokat” – legal, illegal, mir egal, tartja a német, de az biztos, hogy ezen a napon a rendőrség is csak azokat piszkálja, akik ittasan vagy tudatmódosítva veszélyeztetik a vízi közlekedést.

Amszterdam egyébként sem unalmas hely, állandóan van valami pörgés, de ezen a napon valami hihetetlen módon elszabadul az emberek önkifejező hajlama. Egy idős házaspár beöltözik királyi párnak, és sarokerkélyéről integet az előttük vonuló tömegnek. Nem sokkal odébb ablakpárkányra szerelt dj-pulton teljes extázisban lévő önjelölt titán keveri a zenét az utcának. A valamivel csöndesebb szűk csatornában narancssárga hajú punkzenekar ad koncertet motorcsónakról, miközben néha versenyben szórakoztatják a járókelőket egy-egy kapu alatti magányos szaxofonistával vagy vizsgára készülő kamarazenekarral.

A cikk folytatását a The Explorer Magazin 2009. áprilisi számában olvashatják!