Vasárnapi gasztrotúra Brüsszelben

Brüsszelt egyáltalán nem olyan könnyû megszeretni. Sokan hamar megbélyegzik, hogy kicsi, provinciális és kaotikus. Az európai fõváros nem kínálja tálcán magát, mint egy Párizs, hozzá venni kell a fáradságot és az idõt, hogy az ember felfedezze, és ráérezzen a hangulatára. Nos, a gasztronómia ennek egyik legkiválóbb és legkellemesebb módja. A belga szakácsmûvészetet és éttermi kultúrát a világ ínyencei igen nagyra tartják. Az ételekben a klasszikus francia alapok és rafinéria keveredik a német, holland rusztikussággal. Ez magyarul azt jelenti, hogy összetett, kifinomult fogásokat lehet enni, nagy adagokban. Belgiumban vasárnap szinte minden zárva tart, ínyenckedésre azonban az egyik legjobb alkalom.

Jómagam a vasárnap kora reggelt legtöbbször az arabos hangulatú gyümölcs- és zöldségpiac látogatásával kezdem. A Gare du Midi ilyenkor igazi forgataggá alakul, a pályaudvar parkolóját megtöltik a sajtot, szalámit, egzotikus gyümölcsöket, magokat, pácolt olajbogyót kínáló standok (ennek hátsó oldalán isteni mentatea és frissen sütött marokkói palacsinta kapható). A helyiek tetemes mennyiséget szereznek be a két legbelgább zöldségbõl, a cikóriából és a kelbimbóból. Utóbbit Brüsszel Saint Gilles negyedében kezdték el termeszteni a XVI. században, a legtöbb nyelven nem véletlenül hívják „brüsszeli káposztának”. A kesernyés cikória szintén belga származású, itt a „zöldségek királynõjének” vagy fehér aranynak is hívják. A cikóriafogyasztás átlagosan mintegy 5,5 kg/fõ/év, leggyakrabban chicon au gratin: besameles, csõben sült formában vagy dinsztelve fogyasztják.

Kevésbé elszánt és nagyalvó barátaimmal kicsit késõbb, a Sablon negyedben, a reggelizés fellegvárában: a Le Pain Quotidienben randevúzunk. A belga testvérpár ötlete középpontjában a legjobb minõségû hozzávalókból készülõ, házi sütésû kenyér, illetve pékáru áll. Az ember csak gyõzzön fegyelmezetten válogatni a guszta croissant-okból, magos kiflikbõl, baguette-ekbõl, valamint a nagy, közös, rusztikus asztalok közepén álló lekvárok, dzsemek és belga csokikrémek közül. A dõzsölõ reggeli után kivétel nélkül mindenki sétát igényel: a hangulatos Sablon negyedben galériák, lakberendezési boltok és jellegzetes épületek között bóklászhatunk, mindaddig, amíg nem gördül elénk az újabb kísértés: Pierre Marcolini csokoládészentélye.

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2007. márciusi számában olvashatják!