A Galyaság szívében

A mai térképek nem igazítják útba azt, aki a Galyaságot keresi, pedig száz évvel ezelőtt még így emlegették a Szuha és a Bódva között legyezőszerűen elterülő karsztvidék aprócska falvainak világát. A Galyaság szívbe hat kicsiny község fészkelte be magát az idők során: Teresztenye, Égerszög, Szőlősardó, Kánó, Tornakápolna és Varbóc. A karsztvidék szélén, a Galya-erdő ölelésében bújik meg Teresztenye, mely (sors)tárasihoz hasonlóan non plus ultra település, nem vezet belőle tovább az út sehová. Afféle „nincs tovább falu”. De ne ítéljünk elsőre…

Már vagy ötven kilométernyire járok Miskolctól északra, de Rudabányán sem adnak egyből tisztes útba igazítást a helyiek. Van, aki azt sem tudja, milyen faluról is kérdezősködöm, sőt tagadja, hogy valaha is hallott volna egyáltalán Teresztenyéről. Pedig – munkanapokon háromszor (!) – csak innen indul buszjárat a kis faluba. Rudabányáról végül Felsőtelekes felé indulok. Kánó előtt letérve már könnyedén megtalálom a felülnézetből elgörbült nyelű vasvillára emlékeztető úthálózat középső ágát, csúcsában a nevezetes falucskával. Az Égerszöget és Szőlősardót összekötő műútról a Teresztenye felé vezető, mintegy 700 méternyi lápvilágon visz keresztül. Itt találkozik ugyanis a nyugatról érkező Rét-patak és a falu szélén nyíló Kinizsi-forrásbarlang vize. A teresztenyei mélyedés évszázadok óta mocsaras ingoványnak ad helyet, erről kapta a falu a nevét is. „Trstené” az ószlávban annyit tesz: nádas. A Galyaság kifejezést szintén szlovák eredetűnek tartják: a „gol’a” ugyanis kopár, fátlan hegyet jelent, utalva ezzel a karsztvidék felszíni jellegzetességére. Vagyis a Galyaság szívében rejtőző Teresztenye eszerint nádas a kopár rengetegben…

A teresztenyei Kinizsi-forrásbarlang 700-1000 literes percenkénti vízhozama egyúttal a falu ingyenes és egyedi léghűtését is biztosítja: a hegy torkából kifolyó víz folyamatosan hűvös levegővel árasztja el a völgykatlant, az így kialakuló „hideg légtó” pedig különlegesen kiegyenlített éghajlati viszonyokat eredményez. Az 1950-es években végzett kutatások során bizonyítást nyert, hogy a teresztenyei karsztforrás kapcsolatban áll a községtől északra elterülő Galya-fennsík (más nevén Gólyaerdő) több víznyelőjével is. A Kinizsi-forrásbarlangtól több száz méterre található víznyelőkbe jelzőanyagot (sót, illetve fluoreszcens anyagot) juttattak, majd megvizsgálták azok átfutási idejét. A sózással és vízfestésekkel végzett kísérletek alátámasztják azt a feltételezést, miszerint a fennsík alatt egy hatalmas, a becslések szerint legalább hét kilométer hosszú barlangrendszer húzódik, melynek még csak az „előszobáját” ismerik a kutatók.

A teresztenyei forrásbarlangból kifolyó patak egykor vízimalmot hajtott, de ma már csak magánterületen keresztül közelíthető meg a ráccsal lezárt föld mélye a hajdani malom kertjén át,. Azért ennek is van jó oldala: a friss és kristálytiszta forrásvízből elgátolt tavacska pisztrángjait a vendégház tulajdonosa jó áron megszámítja a megéhező túrázóknak.

A Kinizsi-forrásbarlangtól a főutca jellegzetes nyomvonalát követve még egy kicsit felfelé araszolok a fejszéktől megkímélt hagyásfákkal teletűzdelt domboldalon. Megéri. Az egyik pihenőpadra leheveredve belátni szinte az egész falut.

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2007. novemberi számában olvashatják!