A radványi erdők ölelte Károlyi-kastély kívülről a romantika hangulatát árasztja, ám termeiben hamisítatlan itáliai reneszánsz fogadja az érkezőket. Míves kőfaragványai, márványkandallói, ajtókeretei, domborművei a XVI-XVII. századi firenzei mesterek munkái, amelyek hajdan itáliai reneszánsz palotákat díszítettek. S hogyan kerültek e pompás reneszánsz díszítőelemek a kastélyba? Nem másként, mint a szerelem által, hisz Károlyi László és hitvese reneszánsz lakká varázsolta otthonát a XIX. század végén.
Szerelmi fészeknek ideális hely lehetett a füzérradványi kastély. Erdők, tavasszal virágpompában hullámzó, illatos rétek közé építették, a Hegyköz medencéjébe, a Korom-hegy dimbes-dombos oldalába. Mesés táj öleli körül: a vadregényes szépségű, tűzhányók alakította Zempléni-hegység „Sátoros hegyei”. Ám a hegységet 14-16 millió évvel ezelőtt építő vulkánok nemcsak káprázatos panorámát adnak a vidéknek, hanem sok-sok legendáról és régmúlt korok emlékéről mesélnek.
Ahová a koronát rejtették
A kisebb nagyobb hegycsúcsok – évszázadokkal ezelőtt, mikor a haditechnika még igencsak kezdetleges volt – remek helyszínt kínáltak a várépítőknek. A vidék várai közül a füzéri épült vélhetően a legkorábban. 1235-ben már álltak első falai. Az Aba nemzetség építette, majd hamarosan királyi birtok lett a vár és a hozzá tartozó uradalom. A XVI. század derekán a sárospataki várkastély kiépítéséről is ismert Perényi család kapta meg a füzéri birtokot és várat. Ez utóbbi volt az az erőd, ahová a hazai trónviszály és a török betörések idején, a politikailag is meglehetősen zűrzavaros időszakban Perényi Péter koronaőr a szentkoronát elrejtette. Szapolyai János megkoronázását követően Füzér várában csaknem egy esztendeig, 1527 októberéig őrizték a koronát. Ez időben vélhetően még nyoma sem volt füzérradványi kastélynak, sőt a mai települést sem így hívták: mindössze Radvány volt a kis hegyközi falu neve.
Miként akkoriban gyakorta megesett a nagybirtokokkal, a füzéri uradalom is többször gazdát cserélt. 1567-ben a Perényi család kihalt, a vár a kincstárra szállt. 1603-ban Báthory Erzsébet – a törökverő, hatalmas termetű, Fekete bégként is emlegetett gróf Nádasdy Ferenc hitvese – birtokolta Füzér várát és vele Radványt. Ez idő tájról, 1626-ból származik a kastély első említése. Akkoriban még csak kisebb kúria lehetett. 1670-ben ismét új tulajdonosa lett a birtoknak, hiszen a Nádasdy család kemény büntetésben részesült a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétele miatt – vagyonukat elkobozták, sőt még ősi családi nevük használatát is megvonták tőlük – Füzér ismét a kincstáré lett.
Kastély épül az erdőben
A kastély építésének korszaka a Károlyi család birtokba lépése után kezdődött. 1686-ban az I. Lipót uralkodó a füzéri uradalommal kárpótolta Károlyi Lászlót a török háborúban elszenvedett veszteségeiért. Ezt követően az épület a Károlyi-család vadászkastélyaként, uradalmi, gazdasági központjaként működött. Több mint két és fél évszázadon keresztül a család építette, csinosította a kastélyt, ám pénzszűke idején el is zálogosította a hozzá tartozó földekkel együtt. Érdekes momentum volt az uradalom és a kastély történetében az 1770-es évek eleje. Ekkor Mária Terézia osztrák császárnő és magyar királynő visszaperelte a Károlyiaktól, majd Győry Ferencnek adományozta. Ám a Károlyiak nem nyugodtak bele e veszteségbe: két év múlva Károlyi Antal visszavásárolta a kastélyt és a birtokot.
XIX. század második felében vált romantikus stílusú, reprezentatív épületté a kastély. S hogy mi kellett ehhez a nagy átalakuláshoz? Nem más, mint egy házasság. A szabadságharcban is küzdő, a franciaországi emigrációból 1850-ben hazatérő Károlyi Ede nőül vette gróf Korniss Klarisszát, majd hogy méltó otthonuk legyen nagyszabású átépítésbe kezdett. A kastélyt romantikus-eklektikus stílusban építtette át. Az F alaprajzú épület emeletes déli és keleti szárnya a földszintes északi keresztszárnnyal együtt kis, kőmellvéddel elzárt díszudvart alkot. A kastély legkarakteresebb része a park felé néző keleti oldal főhomlokzata, melynek középéhez loggiát és nyolcszög alaprajzú, karcsú, magas tornyot toldottak. Az épület északi szárnyának különlegessége az apszisos nagyterem. Károlyi Ede a kastély átépítésének megtervezésével apja uradalmi építészét, Ybl Miklós bízta meg. Ám mégsem mondhatjuk azt, hogy teljesen a neves építész által megálmodott épület lett a végeredmény. Károlyi Edének ugyanis voltak saját építészeti ambíciói is: a kastély számos részén nem Ybl terveit valósította meg, hanem saját elképzelése szerint átterveztette. A hagyomány úgy tartja, hogy a Ybl Miklós ezt igencsak rossz néven vette, s nem is ő volt az, aki befejezte az építkezést. Mindenesetre a kastély kilátótornyának tövében a falra a következő felirat került a tardosi „vörösmárvány” emléktáblára: Építtette Nagykárolyi gróf Károlyi Ede 1860 és 1877 között.
A cikk folytatását elolvashatja az Explorer Magazin januári számában!
